Meddig fog még tartani? Változó korral kapcsolatos kérdés. A többi lent.

Édesanyám változó korban van. Nagyon sajnálom szegényt, látszik rajta, mennyire nehéz neki. Ez egy igen régen kezdődött folyamat, de az utóbbi három év rettenetesen nehéz volt nekem is, a családnak is. Nagyon ki vagyok merülve lelkileg.

Mindenbe beleköt, kritizál, s ha esetleg megpróbáljuk elmondani, hogy rosszul lát egy helyzetet, akkor sír, kiabál, hogy "már senkinek nem lehet mondani semmit", és a monológ zárszava, hogy bárcsak meghalna. Rettenetes ezt végighallgatni, nézni, mert ilyenkor ha próbáljuk nyugtatni, csak olaj a tűzre. A család (és itt a tág családot is értem) a legtöbb esetben inkább "kegyesen hazudik", csak hogy kerüljük a konfliktust. De amikor minden egyes szava kritika, "vizsgáztatas" (például felhívtad XY-t?, kimostad a szonyeget? Hozzak egy plédet a lakasodba? - Ha erre a válasz "nem még/nincs szükség rá", akkor jön a kritika), akkor néha becsúszik egy olyan, hogy megpróbáljuk megvédeni magunkat. És ekkor elindul a lavina.

Én már nem élek a szüleimmel, saját családom van gyerkőccel, de így is elér ez a ddolog. Ezen a héten eddig minden egyes nap kaptam a fejemre, és nagyon fáradt vagyok lelkileg.

Mindig is egy erőteljes személyiség volt, aki végigviszi az akaratát, de ebben a korszakban ez annyira felerősödött és lelki síkra tolódott, hogy sokkal nehezebb lett. Látom rajta, hogy mennyire nehéz neki, szenved ettől az egésztől, csak nem tudja magában ezt megfogalmazni. A pszichológus nem megoldás. Sosem menne el, ráadásul ha ezt ajanlanank neki, azt fogalmam sincs, mennyi ideig hallgathatnank...mármint hogy mi mennyire utalatosak vagyunk.

Meddig fog ez még tartani? Mennyi időt ölel fel a változó kor lelki része? Volt valaki hasonló helyzetben?