Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Az ünnepek közeledtével...

Az ünnepek közeledtével hogyan lehet elviselni a családtagok halála után maradt űrt?

Figyelt kérdés
Tavasszal meghalt nagymamám, ősszel édesapám. Nagymamám 90 lett volna, betegeskedett is, így neki már megváltás volt a halál, meg eleve más egy nagyszülő, de édesapám még aránylag fiatal volt, és váratlanul halt meg infarktusban, ezt már jóval nehezebb feldolgozni. Mindkettejüknek decemberben lett volna a születés- és a névnapjuk, de most hirtelen szembesültünk azzal, hogy már nincs kit köszönteni, ráadásul jön a karácsony és a szilveszter is, és így nagyon nehéz. Kis túlzással élve róluk szólt ez a hónap, és most már egyikük sincs a világon, csak a temetőben "találkozhatunk" velük. Őszintén szólva sosem szerettem túlságosan az ünnepeket, a szilvesztert különösen gyűlöltem, ilyenkor próbáltam elmenekülni a világ elől, sehová és senkivel sem tudtam elmenni, így maradt a munkába való menekülés, illetve a családi légkör, de most már a család is csonka marad. Akinek van ilyen jellegű tapasztalata, örömmel venném, ha megosztana egy-két túlélési ötletet, köszönöm.
2016. dec. 9. 21:21
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Szia! Nagyon sajnálom a veled történteket! Erre sajna csak az idő ad gyógyírt... nekem volt egy 4 év kb, amikor nagyon sok közeli szerettem halt meg hirtelen, köztük apukám, nagyapám.. erre nincs megoldás, tipp, ez egy gyász folyamat, ami idővel jobb lesz! Kitartást!
2016. dec. 9. 21:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%

Részvétem :(


Sajnos nem igazán vannak túlélési tippek. A december mindig nehezebb az ünnepek miatt, főleg így, hogy esetetekben a név- és születésnapok is akkor vannak. (Az évfordulók tudnak még nagyon rosszak lenni.) Nagyon snasszul hangzik, de fontos, hogy azt tudd értékelni, akik még Veled vannak, és éreztetni velük. Akik pedig már nincsenek, őket emlegetni, történeteket mesélni róluk, akár vicceseket is. Ha pedig volt olyan, amit ők hagyományosan így vagy úgy csináltak, akkor azt továbbvinni.


Nekem a bátyám halt meg. Mi december 24-én délután ki szoktunk menni a temetőbe hozzá, gyújtunk mécsest, ott vagyunk valamennyit. (De igazából ez nem különleges, mert minden nap kimegyünk és mécsest is minden nap gyújtunk.)


Van egy Müller Péter idézet, pár éve találtam, azóta minden karácsonykor (és már előtte az adventi időszakban is sokszor) eszembe jut: "Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."

2016. dec. 9. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Szia


Nekem apukám hunyt el idén februárban, ugyancsak infarktusban fiatalon, váratlanul.

Hogyan lehet átvészelni? Nekem csak úgy megy, hogy a melóba temetkezek. Nem gondolkozok csak a munka így nem visel meg annyira

Nyilván ez teljesen idezojeles mert ténylegesen a lelkem darabokban van.

Nálam a jelszó a túlélés. Máshogy nem megy

Kitartás és őszinte részvétem.

Az első mindenből a legrosszabb.

2016. dec. 9. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm mindenkinek, nagyon nehéz ezt átvészelni. Annyit tudni kell, hogy mi nagyon összenőttünk, én is csak a szüleimre számíthattam, és ők is szinte csak rám, sok mindent együtt csináltunk, bár természetesen voltak összezördülések, és néha nehezen mutattuk ki az érzéseinket, de szerettük egymást, és kötődtünk egymáshoz. Viszonylag kései gyerek vagyok, egyke is, depresszív típus is, így nekem a család jelentett kb. mindent, és tudom, hogy a szüleim is odaadták volna az utolsót is azért, hogy nekem jó legyen. Sok megpróbáltatáson mentünk át együtt, a szüleimnek sem volt könnyű életük, és nyáron már úgy tűnt, hogy kicsit nyugodtabb és boldogabb időszak jöhet, erre meghalt édesapám. Azóta is szinte minden nap megsiratom, a múlt vasárnap lett volna a születésnapja, nagymamámnak a névnapja, és borzasztó volt, hogy nincs kit felköszönteni. Ha kimegyünk a temetőbe, ott is csak sírunk, nem tudom, mikor lesz ez könnyebb, elfogadni sosem lehet, csak legalább könnyebb lenne. A karácsonyfát is mindig apámmal együtt díszítettük fel, tavaly már úgy volt, hogy nem is veszünk fát, aztán addig birizgálta őket is a dolog, amíg végül vettünk egy kb. 1 m-es fácskát, és feldíszítettük. Az idén ez is elmarad, én nem is akarok gondolni a karácsonyra, nem tudom, hová kellene elmenekülnöm, amúgy is nagyon rosszak az esték, de az ünnep még rosszabb lesz.
2016. dec. 9. 23:04
 5/6 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon szomorú és sajnálatos :( De nem fordulhatsz magadba. Az ünnep az ünnep, és van miért ünnepelni. A megmaradt családtagjaidért, magadért, és azért, mert édesapád és nagymamád se szeretné, hogy szomorkodj az ünnepen. Egy el nem múló fájdalom fog ezentúl társulni a december örömeihez, az űr megmarad, de idővel egyre könnyebb lesz. Nekem már több éve, hogy meghalt a nagyapám, és nagymamámmal még mindig minden évben végigsírjuk a szentestét. De ünnepelünk, és egymásra koncentrálunk. Te se hagyd elveszni az ünnepet, hisz idővel neked is tovább kell majd adnod az örömeit :)
2016. dec. 10. 00:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
100%
Én is két közeli rokont vesztettem el idén. Nem könnyű, de mi próbálunk tovább élni, nem befotdulni. Bár nálunk gyerekek is vannak, miattuk is muszáj (kicsik még). Egymást szeressétek, akik még megmaradtatok, és tartsatok karácsonyt! Apukád nem szeretné azt látni, hogy depresszióba esel....
2016. dec. 10. 08:09
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!