Valami szép, kicsit hosszabb és igazán szívhez szóló, megható anyák napi vers?

Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek

Ahogy a napok rövidülnek

Úgy érzem mintha köd borulna rám,

Ahogy az éjjelek lehűlnek

Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár

Jóvá tenném mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted

Megőszülve is maradj gyermek

Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak

Mindennél jobban szeretett

Az éjet is nappallá téve

Óvott téged és vezetett

Míg lehetett, míg lehetett.

Most vár valahol megfáradtan

Nem kér sokat csak keveset

Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót

Egy vigasztaló kedveset

Tán még lehet, tán még lehet.

Amit akkor elfelejtettél

Talán még jóvá teheted

Hát menj, rohanj és simogasd meg

A téged védő két kezet

Amíg lehet, amíg lehet.

A szíve érted dobogott csak

Amíg belebetegedett

De Ő titkolta nem mutatta

Nem mondta el; hogy szenvedett

Csak mosolygott és nevetett.

S ha olykor nagyon elfáradtál

Ő hozta vissza kedvedet

Ő tanított beszélni téged

Nyitogatta a szemedet.

Mert szeretett, úgy szeretett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza

Az ember másként nem tehet

És csókold meg amíg nem késő

Azt az áldott édes szívet

Ha még lehet, ha még lehet.

Amper : Anya

Mikor először tekint szemünk a fényre

Örömtől könnyező asszony vesz a kézbe

Te vagy kinek szíve a szívemmel dobban

És velem maradsz mindig, jóban és rosszban

Biztosan szívedben őrzöd azt a napot,

Mikor megszülettem én és fiadként vagyok

Emlékszel a szóra, mit először mondtam

És emlékszel arra is, hogy milyen gyerek voltam

Láttad ha sírok, láttad ha nevetek

S legbelül tudtad, mi az, amit keresek

Gyermeki csodát, az örök vidámságot,

Te nyújtottad nekem a kellő biztonságot

Mikor újszülött kacajjal ébresztett a hajnal,

Csak jöttél hozzám mindig fáradhatatlan

Sírásomból tudtad, hogy mit is akarok,

Fiad voltam akkor és az is maradok!

Sok éve már annak, hogy megszülettem,

De igazi békét csak melletted leltem.

Egy volt a szív és egy volt a lélek

Hisz mesébe illő valóság az élet

E hatalmas kincset csak Te adhattad nekem

Tudom, hogy életem neked köszönhetem

Bár nem emlékszem én már az első percre,

De örülök annak, hogy veled lehettem

Életet adtál és felneveltél

Két karodba zárva magadhoz öleltél,

Hiszem, hogy a szeretet a legerősebb érzés,

Remélem ez számodra soha nem lesz kérdés.

A régmúlt emlék csak a jóról mesél,

Az anya mindig anya marad, amíg csak él.

Mikor utoljára tekint szemünk a fényre

Bánattól könnyezve vársz engem az égbe.