Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Jól döntöttem? Egy kicsit...

Jól döntöttem? Egy kicsit hosszú a sztori, de talán érthetőbbé a választásom, nekem és sok sorstársnak is.

Figyelt kérdés

Több hozzám hasonló helyzetben lévő nő kérdését olvastam a napokban. Én csak leírom az én sztorimat, hogy akik leszólják őket egy kicsit belelláthassanak a fejünkbe. 20évesen rámtalált a herceg. Szó szerint, igaz nem fehér lóval, de bordó sportkocsival és rengeteg pénzzel. Én egy teljesen rendezett családból jövök. Mi a szüleimmel egy panellakásban éltünk, meg volt mindenem, soha egy rossz szó el nem hangzott köztük. Rövid idő alatt a páromhoz költöztem. Volt csodálatos 1évünk, aztán apróbb dologokon kisebb összezördüléseink. Én nem tanultam tovább, mert szerinte nem nekem való lett volna, nem dolgoztam, mert az sem jó nekem. Otthon éltem, egy darabig a legnagyobb nyugalomban, mint aki megfogta az isten lábát. Jövőre gyerekünk lesz, ez volt az első ellenmondást nem tűrő mondat. Akkoriban még voltak barátaim, de mára csak ismerősök maradtak. Azok akiket ő ismer és akik az ő barátai. Mire terhes lettem, konkrét elvárásai voltak. Ezt és ezt csináljam meg mire hazaér, így nézzek ki, ide megyünk, ezzel találkozunk..stb. egy percem sem volt amit önállóan töltöttem volna. Aztán én is lázadozni kezdtem. Szabályosan elszöktem a barátaimmal, buliztunk, szórakoztunk. Hajnalban mentem haza, az első pofon akkor várt az ajtóban. Másnap mindent megbocsájtottam és elfelejtettem. Aztán jött a következő alkalom amikor nélküle mentem valahova, újabb verés volt a jutalmam. Szólni senkinek nem mertem, szégyeltem magam. Bűntudatom volt, amiért én provokálom és elviselem. Anyunak egyszer meséltem arról, hogy sokat veszekszünk mostanában. Erre ő annyit felelt, hogy a házasság kompromisszumokon múlik. Volt egy barátnőm, neki elmesélhettem mindent. Sokat segített, néha még a sebeimet is kötözte. Mert addigra már nagyon elfajultak a dolgok. Ha a legapróbb dolog nem tetszett a férjemnek, azonnal nekem esett. Kézzel, ököllel, nadrágszíjjal, bármivel. Igaz arra ügyelt, hogy nagyon ne maradjon nyoma, bár igy is volt, hogy hetekig nem tudtam kimenni az utcára. Nem tudom mit mondott vagy tett a barátnőmmel, lehet, hogy csak elege lett a tehetetlenségemből, de egyszercsak nem jött többet. Aztán terhes lettem a kisfiammal. Pont amikor már menekültem volna a tarthatatlan helyzet elől. Akkor már nem szerettem, hanem gyűlöltem a páromat. De maradtam, mert a babát szerettem volna. Nem volt senkim és semmim, hova mehettem volna egy gyerekkel? A szüleim szerint nekem kell alkalmazkodnom, hiszen annyira jó partit csináltam, hogy példa voltam a rokonságban. Ráadásul egy okos, művelt, családszerető és gazdag pasi a férjem. Aki nem csalt meg soha, állandóan velem van és bármit előteremt amit kérek. Ez a cukormáz van rajtunk a mai napig is. Rettegtem, hogy mi lesz a babával, ezért elkezdetm nagyon jól viselkedni. Mire kitalálta mit akar én már teljesítettem is. Megszületett a kisfiam,csodaszép 3éves tökéletes baba. Az apja imádja, elhalmozza mindennel és büszke rá. A születése után ha valami nem tetszett neki, kizárólag este, amikor a gyerek alszik, akkor mondta. Azóta született egy kislányom is, ő 4hónapos most. Az apja érte is úgy odavan mint a nagyobbikért. Mi már évek óta viszonylagos nyugalomban élünk. Ez annyit jelent, hogy megismertem és tiszteletben tartom a határokat, amiket ő húzott az én életembe. A gyerekeink szépen nőnek, okosodnak és szeretik az apjukat, aki soha még csak rájuk sem kiabált. Tudom, hogy mellette soha semmit nem kell majd nélülözniük és talán nagyobb eséllyel indulnak az életben.

Velem mi van? Én már beletörődtem a megváltoztathatatlanba. Már nem tudok kiszállni. Boldog vagyok ha a gyerekeimre nézek és örülök az ő felhőtlen gyerekkoruknak. Ha ők nem lennének nem lehetnék boldog egy percig sem. Sőt talán már nem is lennénk egy pár. A szeretetet már régesrég kiverte belőlem, mostanra csak a jaj, mindent megcsináltam, kész vagyok, semmi kifogásolni való maradt, a nyugalom ellenére minden este összeszorult gyomorral várom.

Tudom ez is elítélhető, de én azt szeretném hinni, hogy jól döntöttem. Gyerekként kezdtem a kapcsolatot, elhittem, hogy még nevelni kell engem is. Csak azt hallottam,az ismerősöktől, barátnőktöl, hogy b..meg! ha a helyedben lehetnék! De rohadtul mázlista vagy!-elhittem. sőt azt is hittem, hogy minden kapcsolatban vannak rossz idők, át kell vészelni és kompromisszumot kell kötni. A mai eszemmel valószínüleg futnék jó messzire. De aki gyerekként belekerül egy ilyen kapcsolatba, azt későn döbben rá arra, hogy másmilyen élet is van. Gyerekkel, egyedül, pénz és lakás nélkül újra kezdeni nagyon nehéz lenne. Én ebbe buktam bele


2010. máj. 1. 12:51
1 2 3 4
 31/38 A kérdező kommentje:
Nem is mentegetem magam egy percig sem. Mire rádöbbentem a dologra már nem lehetett elmennem. Ha valaki ennyire irányított életet él, annak nincs ideje gondolkodni, nincs ideje eltervezni semmit. Minden gondolatodat az tölti ki, hogyan úszd meg a következő napot.
2010. máj. 1. 14:10
 32/38 A kérdező kommentje:
Felébredtek a gyerekek. Ennyi szabadidőm volt, megyek és csinálom tovább az egész szaros életem. Köszönömmindenkinek, tényleg jó volt beszélgetni egy kicsit, ráadásul látom, nem volt érdektelen a dolog.
2010. máj. 1. 14:21
 33/38 anonim ***** válasza:
100%
Tudom szereted őket, de tényleg nem gondolod hogy megint bántani fog ha ők már nem lesznek ott? Az nem mentség hogy mire feleszméltél... Hidd el, normális embernek fiatalon is van esze.
2010. máj. 1. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/38 anonim ***** válasza:
Hát tudod ehhez nem lehet mit hozzáfűzni, mindenki olyan virágot szagol, amilyet szakít. Te gyakorlatilag tényleg mindent megkaptál, ezt választottad, kiszállhattál volna még belőle akkor.
2010. máj. 1. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/38 anonim ***** válasza:
22%

Nem olvastam végig a válaszokat, de leszűrtem ennyiből is mindent. Te tudod hogy egy nagy sz*r így az életed és mégsem változtatsz rajt! Megérdemled... Mindig van egy másik kiút! Nézzd már optimistán a dolgokat! Én olyan családból jöttem, hogy apu anyukámat folyamatosan verte, mindennap szíjjal,kézzel, rugdosta, épp ahol érte, anyu meg csak tűrt, tűrt, szült neki 5 gyereket (előttem lett volna még egy, csak anyu elvetélt,mert apu megverte), és 27 évig a rabszolgája volt, nem mehetett sehova, ha apu mondott valamit annak úgy kellett lennie, ráadás ivott is apu és játékgépezett, teljes nyomorba nőttünk fel! ráadásul minket is folyton mindennap megvert. aztán 27 év után elégelte meg, elköltöztünk a mamámhoz egy szobába 4en! (2 nővérem erre már férjhez ment), és 1 szobába nyomorogtunk 4en egy félig romos házba. Apu elakarta intézni,hogy vele legyünk, ha vele nem akkor államigondozásba, anyu foggal körömmel harcolt értünk!! És a nyomorból jöttünk, és most van egy 4 szobás házunk, 100nm2, amit anyu saját erejéből a nulláról vett meg!!! Úgy, hogy ráadás rokkant nyugdíjas (55 éves).És most is egyedül nevel 3-onkat, és mindenünk megvan!! Legfőképp az,hogy anyu kitartott mellettünk és szeretett minket és óvott!! EZ többet ér minden pénznél! Te is tudnál lépni!! Csak félsz, és el vagy kényelmesedve!! EZ az én véleményem!!

15/L

2010. máj. 1. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/38 anonim ***** válasza:

Ezt valóban elszúrtad,de kár keseregni azon,amit nem léptél meg.Azon kell gondolkodni,hogy mi az,amit még tenni tudsz.Végzettséged semmi,ezen például tudsz változtatni.Tudom a férjednek kényelmes volt,ha te buta maradsz jobban függsz tőle.Talán most,hogy lazult a póráz a gyerekek miatt,lehet,hogy úgy gondolja velük már kellően magához kötött és engedne tanulni.Ez az egyetlen megoldásod a szabadulásra.Ha van érettségid,akkor egy érdeklődésednek megfelelő egyetemet kell csak választanod.Költségtérítésesen szinte bárhova bekerülhetsz és mint tudjuk a férjednek nem lesz probléma ezt finanszírozni.

Közben kitalálhatnád,hogy 4-5 év múlva,ha végzel hol tudnál elhelyezkedni.Addigra a gyerekek iskolások lesznek,na jó a pici még nagycsoportos,több időd van és lehet,ha szépen kéred megengedi,hogy hobbiból "dolgozzgass".Aztán jöhetne a terv tovább.Albérlet keresés és ha sikerült félre tenned plusz van egy állandó munkahelyed én lépnék és beadnám a válókeresetet.Nem a semmire vinnéd el őket és ha esetleg a férjed bántalmazna látleletet vetetnék,gyűjteném a bizonyítékokat,hogy válás esetén nekem ítéljék a gyerekeket,mert az apjuk egy állat.

26 éves vagy,nagyon nagyon fiatal és értelmetlen,hogy elásd magad.Ez nem Szaud-Arábia te mégis úgy élsz,mint az arab nők.Ehhez a férjednek nincs joga és ha valóban szereted a gyerekeidet,akkor nem hagyhatod,hogy ők így éljenek,mint te.Mégis mit gondolsz ilyen apa mellett milyen életük lesz?Nem anyagi szempontból mondom.Szerinted a lányod majd olyan férfihoz mehet hozzá,akibe beleszeretett?Egy fenét.Ki fogja megvédeni,te?A fiad,ha nem teljesít majd az iskolában és nem arra az egyetemre megy,amire apuci szeretné vagy nem folytatja apu munkáját,akkor szerinted ezt a férjed majd hagyja?Ki fog kiállni a fiad mellett,hogy ő legalább a saját álmait megvalósítsa?Te?

Ne csak a jelenlegi helyzetet nézd,gondolkozz!!!

2010. máj. 1. 16:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/38 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen feladtad önmagad.Szerintem a férjed sosem szeretett igazán. Lehet, hogy tényleg még fiatalon, gyerek nélkül kellett volna lépned, de még most sem késő.Az igazi boldogságra, szerintem soha sincs késő :)
2010. máj. 10. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/38 anonim ***** válasza:
70%
Nem kell mártírkodni kérdező, meg takarózni a te hatalmas nagy anyaszíveddel. Volt három év, amíg leléphettél volna, a gyerekeidet egy egészséges, szeretetteljes kapcsolatba megszülhetted volna, dehát pénz nagyon faasza dolog, úgyhogy maradtál vele. Megérdemled a szar életedet, amíg meg nem halsz.
2010. aug. 23. 05:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!