Ha apukám elment otthonról akkor az jelentheti azt is hogy lemondott rólam?

Egyáltalán nem mondott le rólad, legalábbis az, hogy elment otthonról nem jelenti azt. A körülmények, amiket írtál nagyon sommásak, abból nem sokat lehet megtudni. A "pszihopata" valószínűleg túlzás. Az biztos, hogy a szüleid házassága válságban van (még az sem biztos, hogy végleg vége). Ez mindkettőjüket nagyon megviseli, ilyenkor sajnos a gyerekek jobban szenvednek, mint a szülők, de ezen most nem igazán tudnak segíteni, ahogy saját magukon sem.

Lehetséges, hogy most te többet tudsz nekik segíteni, mint ők neked. Légy türelmes anyukáddal, ne nehezítsd a helyzetét. Próbáld meg kimutatni felé a szereteted, ez a legjobb orvosság az agresszióra.

Ha tudod, keresd meg édesapádat és tudasd vele, hogy szükséged van rá.

Maradj ki a kettőjük közötti konfliktusból, ne ellenkezz és ne helyeselj, ha a konfliktusukról beszélnek.

Az idő sok mindent elrendez, türelemre van most mindannyiotoknak szüksége.

jó az előző válasz, de ezzel nem értek igazán egyet:

"Lehetséges, hogy most te többet tudsz nekik segíteni, mint ők neked. Légy türelmes anyukáddal, ne nehezítsd a helyzetét."

itt a gyereknek adod a kezébe a felnőtt szerepkört.

Nem a gyerek felelőssége, hogy az anyuka hogy érzi magát. anyukának kéne a gyerekéért felelősséget éreznie. nem a gyerek feladata elsősorban, hogy a szüleinek segítsen, hanem fordítva.

szerintem apukához kéne fordulni, és jelezni, hogy otthon nem megfelelő a helyzet az egészséges fejlődéshez.

még annyi hogy Jézusi feladat az agresszióra szeretettel reagálni. Ekkora emberfeletti feladatot nem lehet egy gyerek nyakába varrni.

Igenis jogosak a rossz érzések, ha anyuka agresszív a gyerekkel. Nem kell felülemelkedni anyukán és a szentet próbálni játszani, mert egyáltalán nem egészséges. Így is nehéz megélni egy ilyen helyzetet, hát ha még szentnek is kell lenni.

Valóban, nem a gyerek felelőssége a szülei problémáinak a megoldása. Azonban a korától függően igenis nagyon sokat tehet értük. Vagy tovább ronthatja a helyzetet ha egymás ellen fordítja őket. Mivel gyerek lévén aligha lehet bármi tapasztalata a helyzet kezelésében, egyetlen dolog, amit mégis megpróbálhat a szeretetének a kimutatása. Ez nem kell több legyen egy ölelésnél, vagy pár együttérző szónál.

Az, hogy az agresszióra miként válaszoljunk valóban nem könnyű, de alapvetően fontos megtanulnunk. És ha már Jézus szóba került, ő igazán bízott a gyermekek eredendő jó természetében.

A lényeg, hogy a gyermek is sokat tehet, de az eredményért nem ő felel, hanem a felnőttek.