Tényleg szemét vagyok, hogy nem vigyázok rá?

Olyan agyafúrt a gyerek, hogy nem hiszem el. Pl. nyáron kaptak 1-1 kis sárgadinnyét a gyerekek apósomtól. Peti kitalálta ( a sógornőm gyereke), hogy egyenek meg egyszerre egyet. Aztán kettő lett belőle, persze az én gyerekeimé. Ő meg hazavitte a sajátját. Legutóbbi: a férjem névnapjára jöttek, anyósomtól mind kaptak nasi-csomagot. A 4 évesem persze nekiesett mi van benne, Peti meg segített neki kibontani és eltüntetni a javát ( rudi, kesudió, gyümölcslé). Petike meg sértetlenül vitte magával a sajátját haza. Egy darabig tényleg eljátszanak, a gyerekek szeretik egymást, de mindig bőgés van a végén, mert bedurvulnak, az enyémek tuti elesnek vagy megütik magukat. Én már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy mi lesz megint. Nem a pénz, nagy belépős helyekre mi magunk sem megyünk. Csak az én időm nem értékes?

Ja, anyósom szokott Petire vigyázni, meg apósom hurcolja magával ide-oda. Oké, nagyobb, kevesebb vele a gond mint egy 4évessel. De Peti is volt kicsi. Csak anyósék 2 gyereket már nem vállalnak, a háromról nem is beszélve. De nekem kéne, mert fiatal vagyok. Ez az a rész, ami miatt nem szeretem Petit, erről ő tehet a legkevésbé, amiért sajnálom is. De a dühöm nagyobb.

Valószínűleg a sógornőmtől ered az ötlet, mert mindkettejüknek programja van hétvégére. A férjem dolgozni fog. Én meg úgyis itthon vagyok persze.

Azt mondja nem szeret otthon lenni egyedül. Én is furcsállom, mert kisebb korában is sokszor volt már egyedül. A sógornőmék elváltak, a férje másik városba költözött, de a sógornőm ugyanúgy jár intézni a dolgait. A férjem szerint épp ez a baja, besokallt a gyerek, nem akar egyedül lenni.