Úgy érzem a családom nem igazán fogja fel, hogy már egy felnőtt nő vagyok, mit tegyek?

Szép napot!

Amit leírtál, elmondtad nekik is? Szerintem mindenképpen sort kell keríteni egy ilyen beszélgetésre.

Egyébként sokszor fordul elő, hogy a legkisebb gyereket a szülő nem akarja, nem tudja elengedni, mert szüksége van arra, hogy valakit még gyereknek tarthasson. Ez tulajdonképpen természetes, én magam is már dolgozom rajta, hogy ne ilyen legyek (bár az én legkisebbem még csak 13 éves). Nem könnyű, de kontrollálom magam :)

Bár a lehetőség talán nem nyitott a Te esetedben, de egy elköltözés talán segítene.

A probléma a 150-es alacsonyságodból indul inkább.

Sajnálom, ezt dobta neked a gép, vagy az Élet.

Fogadd el, úgysem tudsz változtatni rajta. Más embereknek sem magyarázhatod el, hogy felnőtt nő vagy.

Fogd fel inkább pozitívan, sokáig leszel fiatal!

41 éves vagyok, évtizedek óta élek a szüleimtől külön, van párom, gyermekem is van és a szüleim még mindig gyerekként kezelnek. Hiába mondtam már el nekik százszor, higgadtan, kevésbé higgadtan, sokféleképpen.

Ők egyszerűen képtelenek felfogni, hogy már nem függök tőlük. Az egyedüli megoldás az lenne, ha minden kapcsolatot megszakítanék velük, azt meg nem szeretném, szóval megtanultam kizárni az agyamból ezt a helyzetet, élem az életem, és egyszerűen nem érdekel, hogy ők mit gondolnak és hogyan viselkednek. Megjegyzem, amióta gyerekem van, azóta az egész kérdés áttevődött rá, vagyis most már abba akarnak beleszólni, hogy a gyereket hogy nevelem, mit adok rá, stb.

Közel 70 évesen azt gondolom, nem fognak megváltozni... tehetetlennek érzem magam, de nem tudok mit tenni a dologgal. Mosolyogva bólogatok, rájuk hagyom, aztán megyek a saját fejem után.

Nézd, nem a magasságoddal van a baj, hanem azzal, hogy nagyon fiatalos az arcod.

A feleségem is ilyen típus, ennek 40 éves korában kezdett el örülni.

Amikor az ember az eszével is tud valamit, meg a szemével is lát valamit, inkább a saját szemének hisz. Hiába tudják, hogy húsz éves vagy. Ha 15-nek látszol, akkor a saját szemének hisz a környezeted, és 15 évesként kezelnek :-)

Amikor kezdő tanár volt a feleségem, és osztályfőnökként kirándulásra vitte az osztályát, akkor a vonatra várva, az egyik szülő hirtelen hozzá fordult.

- Kislány! Meddig kell még várni? Nem tudod mikor fog megérkezni végre az osztályfőnök?!?

- Én vagyok az osztályfőnök, uram!