Mit tehet a szülő ha meglopja a saját gyereke?

Dehogynem, csak előtte szólnék neki, hogy még egy ilyen eset és mehet amerre akar. Azt is megmondanám neki, hogy vissza kell adnia az utolsó fillérig, amit ellopott. Innentől kezdve az ő döntése. Ha még így is megéri neki kockáztatni, akkor mehet isten hírével.

22 éves, más dolgozik és spórol, hogy legyen valamije, én ennyi idősen még haza is adtam, hogy a szüleim jobban haladjanak a felújítással. Nem vagyunk egyformák, tudom, de azért hagyni hogy meglopjanak, na... a szülők is jó hülyék!

1) beszélgetés.

2) Bankkártya. Semmi KP.

3) szakember bevonása (pszichológiai téren)

22 évest miért ne lehetne kidobni?

Ha a szülők képtelenek a sarkukra állni, akkor a gyerek (bocsánat: felnőtt fiatalember) sose fog megváltozni.

Ha kidobják, és pár hónap után a fiatal rájön, hogy nagyon rossz ez így neki, akkor megkeresheti újra a szüleit, le lehet ülni beszélgetni arról, hogy visszajöhet, de feltételek vannak, és az elvesztett bizalom nem fog azonnal helyreállni.

Egyébként sajnos nem igaz, hogy a szülők vétlenek, és ennek bizonyítéka, hogy a másik gyerek normálisan él. Simán el tudom képzelni, hogy a báty volt az elsőszülött, a fiúgyerek, az ISTEN, akinek mindent megadtak és mindent megengedtek. A lányuk meg második, és "csak" lány, őt tehát nem kapatták el. Eredmény: Az istenített elsőszülöttet félrenevelték, a második gyereket meg helyesen.

Egy gyereknek már 2-3 éves korában meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindig az, amit ő akar. Már óvoda elején látszik a kisgyerekeken, ki az, aki találkozott otthon korlátokkal, és ki az, aki soha semmivel.

Olyanokról most ne is beszéljünk, hogy kicsi korban tévét nézettek vele, vagy meséskönyvből olvastak neki. Később mennyire lett divatos cuccokkal elkapatva, mennyire lett rászoktatva, hogy az ajándéknak az árát nézze (vagy éppenséggel mindig pénzt kapott ajándékba)? Látta-e, hogy a szülei életszínvonala mögött mennyi munka van? Vagy pl. a háztartás mennyi munkával jár, abban szokott-e segíteni? Vagy csak a lány, mert a fiúnak semmi dolga ezzel?

Szóval most már nagyon szűk a mozgástere a szülőknek, de hidd el, igenis ők a felelősek, hogy így félrement a fiuk.

Az jó megoldás lett volna, ha akkor zárat cserélnek, mikor egy hétre eltűnt, és egy kisebb vagyont elbulizott.

Azt is kétlem, hogy csak cigire kell neki ennyi pénz. Ezt ugye a szülők sem gondolják komolyan? Mondjuk ciginek látszik a fű és a herbál is, ha jól tudom...

Sajnos az tény, hogy ilyen esetben a szülőknek betonkeményen kell fellépni.

Az tapasztalat, hogy a drogfüggővel nem sokat lehet kezdeni, amíg ő nem akar változtatni, és pont így viselkedik: nem dolgozik, lop a családtól, felelőtlen, stb.

Ismerek egy srácot, aki egyszer lopott a szüleitől egy nagyobb összeget (kb. 50 ezret), ami nekik komoly érvágás volt. Az apja másnak összeverte, mint a szódás a lovát. Lehet, hogy csúnya dolog és büntetendő, de bevált!

Az általad említett srácnál ez nem használ, mivel én még mindig élnék a gyanúval, hogy drogozik. Ebben az esetben vagy életük végéig eltartják a szüleik, és tűrik, vagy összerakják a cuccait és kidobják.

22 éves, felnőtt ember, felelős a saját tetteiért és a saját életéért. Nem a szülők hibája, ha utcára kerül, és nem fogja ott sokáig húzni. Eddig sem ők tartották vissza a munkától.

Mar az elso 200 ft kiraktam volna no pardon

22 eves pioca

Eloszor a szuloknek jarna a neveles, utanna a gyereknek...

Kipakolni a szobajat, csak matrac meg takaro. A ruhait mossa ki a legkozelebbi patakban, es ha kidobni nem is akarjak, kizarni meg ideiglenesen ki lehet.

Kedves 17-es, ha tőled lopott, akkor a boltból is lop!

Onnan (is) lehet a csokipapír.

Miért nem kérdezel rá, hogy honnan van?

Most kellene a végére járni a dolgoknak és alaposan megszégyeníteni, (akár a fülénél fogva elvinni a boltba és kifizettetni vele a lopott holmit a zsebpénzéből) hogy egy életre szóló élménye legyen. Ha büntetlenül, következmények nélkül csinálhatja, felnőttként a durvább dolgok sem lesznek idegenek tőle.

Pedig az lesz a megoldás, hogy a következő lopásnál szépen összecuccolnak neki, és kiteszik az ajtó elé.

Menjen oda, ahol elvolt egy hétig. Az ilyen herékben nincs annyi, hogy a híd alá menjenek, pár nap max., és már sírva kopogtatna anyuci ajtaján. Akkor lehet vele alkudozni, hogy ne lopjon, hanem x határidőn belül keressen munkát.

Ha megszegi az alkut, akkor végleg kihajítani.

Meglehet persze, hogy bedurcázik, és mégsem megy vissza, akkor lehet gratulálni neki, hogy elkezdte végre az önálló életet. Felnőtt ember, itt az ideje.

Itt a szülők a legnagyobb hibásak, feljebb már kifejtették, hogy miért. Biztos, hogy ők rontották el, akik következetesen nevelnek, már rég felléptek volna a viselkedése ellen.

Ha tényleg nem lépnek semmit, akkor meg egyék csendben a nevelésük gyümölcsét, hiszen láthatják, hogy veszekedéssel nem mennek semmire.