Mit várhat el a mai apáktól a párjuk?

Azt várhatja el, amit 30-40 éve is elvárhatott, mert már akkor is természetes volt a kétkeresős családmodell.

Amiket konkrétan felsoroltál, azok joggal elvárható dolgok. Más kérdés, hogy ELŐSZÖR meg kell ismerni párunkat, hogy legalább nagyjából érezzük jó apja/anyja lesz-e gyerekünknek, majd UTÁNA közös gyereket vállalni vele.

Aki otthon van a gyerekkel, az is egy főállás, ami ráadásul nem 8 órából áll, hanem 24 órából. Szóval te sem reggel 8-tól 4-ig foglalkozol a gyerekkel, hanem reggeltől estig és a háztartással. Igenis elvárható, hogy kivegye a részét mindenből, hiszen ha majd te is dolgozni fogsz, akkor is csak így fog működni jól, nem lehet, hogy minden egy ember nyakába szakadjon. Én anyámon látom, hogy ez mennyire tönkretette, mert ő is ragaszkodott ahhoz a maradi, ezeréves történethez, hogy a főzés, takarítás, gyereknevelés, kvázi minden a nő dolga. A férfi hozza haza a pénzt. Egy jól működő családban mindenki mindenből kiveszi a részét. Nálunk például van, amit én nem szeretek csinálni és van, amit meg a férjem. Megbeszéljük és elosszuk a feladatokat. 2 gyerekünk van, az első után visszamentem dolgozni, utána jött a második. Ismét most készülök újra munkába állni, egyedül nagyon nem bírnám, hogy tényleg minden rendben legyen. Igény pedig van a főtt ételre minden nap, a tiszta, vasalt ruhákra, a rendre a lakásban, hogy tele legyen a hűtő, szóval ehhez egy ember nagyon kevés. Ja, és programok is legyenek a két gyerek igényei szerint.

Van, hogy a férjem főz egész hétvégén, én meg a gyerekekkel játszóterezek, vagy fordítva, szombat délelőtt együtt megcsináljuk a takarítást és ott az egész hétvége a családnak, közösen főzünk, addig a gyerekek a kertben, szóval nálunk ha az egyikünk dolgozik, a másik marhára nem henyél, együtt csináljuk, amíg készen nincs minden és utána együtt pihenünk.

Ez szerintem sem sok, sőt ott a gond, hogy ezt ő soknak tartja, és nem képes magától megtenni.

A legtöbb apukának ugyanolyan öröm a babával foglalkozni, babusgatni, ölben tartani, megfürdetni. A kisgyerekes ismerőseim ragyogó szemmel rohantak haza babázni, nem hogy elmászkáltak volna sörözni. Ha akartuk őket látni, mehettünk babanézőbe. ;)

Ez így normális.

Amit a párod csinál, az nem az, még akkor is, ha most is viszonylag sok férfi áll így hozzá. A házimunkában is jól esik a segítség, a baba mellett sokszor nem jut idő mindenre.

Ilyenkor szokott ez visszaütni egy idő után, hogy a kismama este tízkor még mosogat, a párja meg hisztizik, hogy megint nem lesz szex. Holott ha ő elmosogat, amíg a baba alszik, a párja vesz egy fürdőt, kicsit pihen, akkor akár szex is lehetne... ideje és kedve is van hozzá.

Sajnos, én úgy gondolom, hogy ha hetente többször inkább a haverokkal van, az azért van, mert menekül otthonról. Nem érzi magát jól a babával és veled, inkább keres már elfoglaltságot.

Beszélj vele, hogy ő hogy látja a dolgokat. A babát nem magadnak szülted, pont úgy az övé, mint a tiéd. Te csak addig vagy nélkülözhetetlen, amíg meg kell szoptatni, de ezen túl egy apa is mindenben el kell tudja látni a babát.

A háztartásban eddig segített? Mert az egy dolog, hogy ő 8 órát dolgozik, de te sem a lábad lógatod, csak nem mész el otthonról, és nem jár le a műszakod, csak majd 18 év múlva.

Ha nem érzi jól magát veletek, nem neki való az apaság, nem akarta a gyereket, stb. akkor pedig párterápia lenne a legjobb. Ezt ketten önerőből nem hozzátok ki a gödörből.

Nem a megfelelő pasit választottad.

Csak azt nem értem, hogy ezek csak a baba születése után derültek ki?

Az ilyet tényleg érdemes előre tisztázni. Igen, baba előtt el lehet menni szórakozni akár minden nap, de utána már nem. A gyerek előtt mi is jártunk heti 3-4x, de mindkettőnknek természetes volt hogy utána már nem.

Egyébként sok dologtól függ: mennyit dolgozik és utazik a férj, lakás vagy kertes ház, milyen a baba. Amit te kérsz, az szerintem egyáltalán nem sok.

Nem vársz el sokat,sőt.

Házimunkában baba előtt nem csak segített,hanem ugyanugy végezte mint én. Most hogy itthon vagyok,amit tudok megcsinálok,de ha pl úszik a koyha mert főzni tudtam de elpakolni már nem,szó nélkül megcsinálja. Ilyen ablakpucolás és több időt igénybw veveő dolgokat ketten állunk neki,gyorsabb hatékonyabb.

Elmenni nem megy nélkülünk,vagy megyünk mind a hárman vagy ide hív vendéget. De ő baba előtt se ment nélkülem,és nem én kértem erre.

Eleinte félt fürdetni pelekázni stb,de kb a manó 2 hónapos kora óta simán csinál mindent,tápszert is. Egy ideje együtt fürdenek (kb 5 hónapos volt),lezuhanyzik,vizet enged, egy órat simán elpancsolnak a nagy kádban.Nekem már csak ki ke varázsolnom a vízből a szétázott gyereket😀

Mi regeteget beszélgettünk gyerekvállás előtt,én elmondtam h nem magamnak szülöm,ő is ki kell vegye a részét,ő megigérte,túl is teljesíti,nem godoltam hogy ellesznek ennyire.

Ez nagyon egyéni. Minden ember, minden pár más. Az a lényeg, hogy a PÁR egyetértsen. Ha ez nincs meg, na az baj. Engem nem érdekel hogy hogyan él a szomszéd házaspár, de elvárom hogy ők se szóljanak bele a mi életünkbe.

Nálunk nincs olyan, hogy egyedül eljárás. Sem nekem, sem a férjemnek nincs rá igényünk. Van munkatársa, akik a feleségével külön járnak el. Számunkra ez elképzelhetetlen, de ez így teljesen jó is, hiszen egyetértünk. Ha valahová megyünk, az együtt legyen, hiszen így is alig van időnk. Még szép hogy azt együtt töltjük. A férjem nagyon sokat segít amikor itthon van. Bármit. Gyerekek, főzés, porszívózás vagy ami épp van. Viszont én is kimegyek vele fát vágni ha éppen nincs más dolgom. Ideülök a gép elé amikor elfáradok, de ő is leül játszani amikor ideje és kedve van. Én felkelek ezerszer a beteg gyerekekhez, engem hánynak le és virrasztok mellettük, de a férjem is felkel gyorsan hányást takarítani amíg a gyereket rendezem és gyorsan összepakol amikor hazaér este ha nekem már nincs több erőm. Nincs pontosan beosztva hogy ki mikor mennyit és mit csinál, inkább azt vesszük figyelembe, hogy épp mire volt ereje és ideje a másiknak. Mindketten próbáljuk magunkból kihozni a maximumot.

Szerintem nincs jó és rossz, csak az a lényeg, hogy az adott pár hasonlóan gondolja. Ha ez nincs meg, az nagy baj.

Én annyit várok el, amennyit előtte is. A háztartást közösen vezettük, hisz mindketten dolgoztunk is. AKinek több ideje volt, az csinálta meg. Ez így maradt gyerek után is.

A gyerek a közös gyerekünk. Mindkettőnké. Az egyetlen dolog, amit nem tud ő megtenni, az a szoptatás. Minden más "feladat" szintén közös.

Ez nem elvárás. Társak vagyunk, segítjük egymást.

Ha olyan lett volna a férjem, hogy sokat eljár munka után, akkor nem várnám el, hogy a gyerek miatt itthon maradjon. Mert ő ilyen. Ezt tudtam, így terveztem vele családot.

(bár az én férjem önszántából mondd le programokról, mert szeret a gyerekkel lenni. Most pl ő szoktatta oviba, mert "ő ért rá")

HA kényszeríted valamire, abból nem sok jó fog kisülni...