Mit tehetek azért, hogy a gyerekem velem maradhasson?

Nem jó a kérdés.

Mit tehetsz azért, hogy együtt maradhassatok?

Illetve, mindent megtettél?

Ne gondold, hogy utána olyan könnyű lesz az élet, illetve olyan könnyű lesz gyerekkel párt találni.

Ha találsz is valakit -csúnya ilyet mondani, de- a gyerek mérgezni fogja a kapcsolatot.

Az új párod -ha tényleg a párod akar lenni- megpróbál majd apaként is viselkedni. Tehát nem csak tütüjgeti a gyereket, hanem megpróbál irányt mutatni, nevelni, rászólni időnként, stb.

Olyankor pedig a legtöbb anyában óhatatlanul előjönnek az érzések, hogy milyen jogon szól rá a gyerekre stb... Onnan pedig már csak lefelé...

Ez csak egy kis szösszenet, rengeteg hátulütője van még az ilyen kapcsolatoknak.

Hidd el jobban jársz ha az igai apával, férjeddel hozod rendbe a dolgokat, sokkal több lesz az esélyetek az élhető életre.

Sok kapcsolat akkor megy tönkre szülés után, ha előtte sokáig éltetek gyerek nélkül. Ennek is lehet több oka.

Az egyik, hogy pl. a férfi nem akarja a gyereket, de beadja a derekát, mert tudja, hogy tovább nem lehet halogatni, a nő lépni fog, ha megint nemet mond. De ettől az apaságot még úgy ahogy van, utálja, és hiába próbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, nem megy.

A másik eset, hogy eddig sokat jártatok el együtt, sokat szórakoztatok, és valójában nem tudtok egymással együtt meglenni egy szobában, egy esős délután. De amíg van lehetőség kimozdulni, és jól szórakoztok, ez annyira nem feltűnő, és minden működik. De a babával a négy fal közé bezárva hirtelen azt se tudjátok, ki ez az ember, aki itt lakik.

A harmadik eset, hogy a kapcsolat egyszerűen csak kettesben működik. Sok pasi ilyenkor féltékeny, nem tudja elfogadni, hogy nem ő van a középpontban, nem ő az első. A kényelem oda, nincs mindig főtt kaja, tiszta ruha, nincs minden este szex. És eddig senkihez se kellett alkalmazkodni, most mindent át kell vizsgálni, és még a legszerűbb dolgokat is a babához kell igazítani, minden áldott nap.

Az lenne a legjobb, ha sikerülne arra rájönnötök, hogy a ti kapcsolatotok miért romlott meg ennyire hirtelen.

Nem írt ám butaságot az egyik válaszoló, hogy akár hormonális oka is lehet, vagy szülés utáni depresszió.

Ha megvan a gond, meglesz a megoldás.

Tessék tudomásul venni, hogy egy hosszú, tartós házasság nem úgy működik, hogy mindig minden tökéletes, vannak hullámvölgyek, amik akár hónapokig is tartanak. Mint nálatok.

A hosszú házasság titka, hogy nem kell elválni. De tényleg! Nehogy azt hidd, hogy azok a nagymamák, nagypapák, akik 50 évet éltek egymás mellett, sose haragutak a másikra, nem volt mélypont, és nem jutott eszükbe, hogy ha időben megfojtja, már rég szabadult volna. Volt mikor a mamám egy hónapig nem szólt a papámhoz, meg amikor a papám két hétig aludt a nyárikonyhában. De megbeszélték, megküzdöttek egymásért újra, és megünnepelték az aranylakodalmat.

Próbáljátok meg kibekkelni azt a pár hónapot, amíg a baba ehet mást is, és kicsit "le tudjátok passzolni" valakinek. Egy-két órát, aztán fél napot próbáljatok meg kettesben tölteni, elvégre a baba nélkül működik a dolog, csak valahogy vele együtt nem. Időre van szükségetek.

Nyugi, mire észbe kaptok, már viszitek az oviba, nyáron több napot nyaral a mamánál, és "kicsivel" később öröm, ha ebédre előkerül, és néha otthon is tiszteletét teszi, nem csak aludni jár haza. :)

Ötéves, jól működő házasságot nem dobunk ki ilyen könnyen!!!

Idő, terápia, stb...mindent meg próbálni, nem feladni!

6 hónapal a szülés után még tombolnak a hormonok és mindkétt félnek fel kel dolgoznia hogyaz élete örökre megváltozott

szerintem addj még egy kis időt hogy bele szokjatok a családi létbe hogy ahormon háztartás helyre álljon