Mit tehetek azért, hogy a gyerekem velem maradhasson?
Született egy kisfiam 6 hónapos most, az apjától szeretnék elválni de szeretném ha a kicsi velem maradhatna amig lezajlódik a válás.
Sajnos rájöttem, hogy ez igy mégsem az igazi, a gyermek születését követően nagyon elromlott a házasságunk. Próbáltuk helyrehozni de az csak ideig óráig hatásos sajnos.
5 éve házasok vagyunk.
A baba elött mesébeillő házasságunk volt a kicsi után változott meg minden. Nem tudom miért és hogyan de minden rosszra fordult. Mintha nem is mi lennénk.
fél éve szültél ....
én még dolgoznék azért a kapcsolatért van h sokkal több idő kell hozzá
és ha nem megy akkor szaksegítség
pl családállítás
önismereti tréning
gondold át a gyerek születése előtt te hogyan viszonyultál a párodhoz vajon most is így van ez?
az párod milyen apaként ?
te nő vagy még vagy már csak anyaként gondolsz magadra?
A gyerekvállalás a legtöbb kapcsolatot megviseli.Ha ti előtte 5 éve házasok voltatok és minden jó volt,akkor nem kéne most feladni 6 hónap után..
Nem egyszerű az élet egy kisbabával, aláírom.De én tényleg úgy érzem,hogy nem próbáltatok meg mindent.
De lehet csak én vagyok így,hogy nem a válás jut eszembe minden gondnál. De rajtatok áll.Ha szerintetek ez a megoldás,akkor váljatok el.
Szerintem meggondolatlanság.
Egyébként a baba nálad maradna, az elején biztosan.Később van esélye az apának is,de amíg kicsi baba addig kb 0.
Egy 6 hónapos baba mindenképpen az anyával marad, hacsak nem veszélyezteted a pici életét, vagy nincsenek meg azok az életkörülmények, melyek megfelelők a babának. Nagyon komoly okok kellenek ahhoz, hogy egy gyerek ne az anyával maradjon. Kivéve persze, ha lemondasz róla vagy a gyerek dönt úgy, hogy az apával akar lenni, de ezt csak 8 éves kora után teheti meg. Szóval egyértelmű, hogy válás esetén nálad marad a gyerek.
De 6 hónap alatt valóban ennyire tönkremehet egy kapcsolat, hogy nincs visszaút? Csak azért kérdezem, mert én, amikor terhes lettem, a terhesség első 3 hónapja katasztrófa volt. Ugyanígy voltam én is. Mesébeillő kapcsolatom volt a párommal akkor már 3 éve, szó szerint tökéletes volt minden. Terveztük a babát, terhes lettem és minden megváltozott. Az, hogy még mindig együtt vagyunk és mostmár házasok vagyunk csak a férjemnek köszönhető. Lehet, hogy durván hangzik, de az első 3 hónapot végig veszekedtük, sőt... El akartam vetetni a babát. És komolyan gondoltam. Én, aki a terhesség előtt sosem voltam egy idegbeteg nő, sosem veszekedtünk, mindennapossá váltak ezek a dologk. Nemhogy nap nem telt el veszekedés nélkül, egy óra sem. A férjem küzdött, hogy nem vetethetem el a gyereket, én hajthatatlan voltam, küzdött azèrt, hogy túllépjünk ezen az időszakon, én pedig nem is akartam, csak hisztiztem mindenért. Eltelt 3 hónap és minden rendeződött, beálltak a hormonjaim és minden visdzatért a régi kerékvágásba. Visszagondolva a viselkedésemre, hálás vagyok a férjemnek, hogy mindenben mellettem volt. Persze megszültem a fiúnk, most 2 éves, az életem, mindennél jobban imádom, de az a 3 hónap iszonyú volt. Sajnos a hormonváltozás annyira megviselt, hogy teljesen kifordultam önmagamból.
Ezzel csak annyit akartam mondani, minden bantás nélkül, hogyha fél éve romlott meg a kapcsolat, az még helyrehozható szerintem és lehet, hogy csak meg kellene nézni mitől volt a változás. Szültél, nyilván Te vagy otthon a picivel, ketten vagytok csak egész nap? Van segítséged? Nem ismerem a körülményeket, hogy előtte milyen életet éltél, nem lehet, hogy csak a bezártság és a monitonitás miatt van ez? Minden olyan, mint régen? Tudom, hogy ez hülye kérdés, mert van egy baba, nem olyan, de közted és a férjed között, segít neked a babában, a házimunkában, van intimitás? Fèrfiként tekintesz rá most is? Nő vagy anya mellett? Nem Benned keresem a hibát, de ha első baba, szülés után nem könnyű. Csak kérdezgetek, mert fél év alatt, ha a férjed nem tett semmit, ne hozzatok elhamarkodott döntést. Ülj le egyedül és gondold át, hogy Te hogyan viselkedsz a kapcsolatban. Tudom, hogy nehéz, mert én is nehezen láttam be annó, hogy én csináltam a vitákat, de tudom milyen ez, ott és akkor véresen komolyan gondoltam a hisztiket. De belattam, hogy én vagyok a hibás és szerencsére helyre tudtuk hozni.
Persze, ha nem megy mindenkinek jobb a válás,a baba pici, nagyon még nem fogja fel a válás dolgot, de, ha van még esély meg kell próbálni.
Szerintem is menjetek családterápiára. Lehet, hogy sokat éjszakázol a pici miatt, fáradt vagy, rossza hangulatod, nem tudsz kikapcsolódni és mindez rányomja a bélyegét a lelkiállapotodra, így feketében látsz mindent.
Ha 5 évig boldogok voltatok, jó esély van arra, hogy ezután is boldogok lesztek, csak át kell jutni ezen a nehéz időszakon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!