Ha a párotok valamelyik szülője halálos betegségben szenvedne, akkor nem aggódnátok, hogy esetleg ő is vagy majd az esetleges közös gyereketek is ebben fog szenvedni?

"kérdés, hogy mi értelme van annak, hogyha félek egész életetekben.

valamiben meg kell halni, az emberek nagyon nagy része rákban hal meg, más része meg másban.

Kérdés, hogy hány éves korában halt meg apósod agydaganatban? meg a nagybátyjai? dohányoztak-e pl, hogy tüdőrákban haltak meg? ha 70 felett, akkor már nem számít korai halálnak, szóval emiatt felesleges aggódni."-

A párom apukája kb. 40 éves lehetett mikor ő született, ha jól tudom akörül jelent meg nála a betegség, nem szeret erről beszélni, de mesélte, hogy kiskorában sem nagyon tudott már vele a betegség miatt foglalkozni, emiatt mindig is hiányzott neki egy apa az életéből. A mai napig él (65-70 év között van), de mint írtam szinte agyhalottként, a beszédét érteni aligha lehet, nem lát, önmagáról gondoskodni nem tud, szóval ez rosszabb szerintem, mintha meghalt volna. Ráadásul több ember élete is rámegy erre, egyrészt a feleségéé, akinek gondoskodnia kell róla, másrészt ugye a gyerekeié, mert velük foglalkozni nem tudott, így mondhatni apa nélkül, egy beteg apával nőttek fel. A nagybátyjai is 50 év körüliek voltak mikor meghaltak. Mindketten dohányoztak, de ez nem ok arra, hogy kialakuljon a rák, maximum azoknál, akik amúgy is hajlamosak rá, mindkét szülőm kb. 20 éves korától dohányzik, jelenleg 50 és 52 évesek, de kutya bajuk tőle.

Így annak valóban nincs semmi értelme, ha egész életemben félek, viszont ha nem vállalok gyereket olyan embertől, akinél nagy a különféle betegségek kockázata, akkor egy új életet megmenthetek a korai haláltól, szenvedéstől, mert a súlyos betegségben szenvedők általában sajnos nem 70 évesen halnak meg, hanem sokkal előbb.