Az emberek miert vagynak olykor mashova?

Ennek a kérdésnek mi értelme?

Fogalmazd már meg normálisan!

Én nem tudom, Én nemvágyom máshova. Mindig úgy voltam vele, az apróságoknak is örülni kell, és én vagyok felelős az életemért.

Így olyan a családom, amilyet álmodtam. el se hiszem sokszor, emrt tényleg olyan, mintha az álomban élnék, amit gyerekként álmodtam.

Mndjuk könnyű, mert sose akartam pl saját szigetet, vagy szolgák hadát. Csak szabadnak vágytam lenni, önállónak, nevetni a gyerekekkel, utazni, az érdeklődési körömhöz kapcsolódó munkát, jóhumorú szerető társat. Így Élvezem a napokat, ami, vannak. Nem akarok máshol élni, ez tök jó bázis. Nem morgok mindenen, és nem nézem másnak mi van, a saját dolgaimmal törődök.

Az irigység egy betegség szerintem. Saját magukat mérgezik az irigy emberek, elveszítik a saját szép pillanataik, a helyett hogy élnének ahelyett másokon agyalni, totál energiapazarlás.

Nem tudom miért,vagyis sajnos én is elég irigy tudok lenni,egyszerűen mert én is szeretném azt ami a másiknak van,mármint nem olyanra gondolok,ami a szorgalmon múlik,mert akkor teszek érte hogy nekem is legyen,de pl ha kb "született"tehetséges valamiben,amiben én nem,de szeretnék,vagy tulajdonságokra,vagy arra hogy őt jobban kedveli x(x=egy adott ember),mint engem.

Ilyesmikre szoktam gyakran irigy lenni,mert én is szeretném,ennél jobban nem tudom megfogalmazni.

Mert nem látnak bele más életébe.

kívülről jobban tűnhet úgy, hogy másnak könnyebb, szebb háza van, több pénze, jobb élete mint nekünk...

pedig ha belelátnánk sok család életébe, fejébe lehet két kezünk össze tennénk a sajátunkért hálát adva

Azért, mert maguk körül hagyták odáig lerohadni a dolgokat, hogy már nem érzik jól magukat abban a közegben.

Az a helyzet, hogy egy vastagon hugyköves és kakimaradványos vécét én sem szívesen tisztogatnék ki. Inkább minden alkalommal azt a picit lesikálom, és állandóan tiszta és ragyogó.