Az apám egy kibírhatatlan nagy idióta idegbeteg és nem bírok vele élni. Mit csináljak?

Na az szép. Nem tudom hol laksz így magamból indulok ki. Én városi paraszt vagyok és nem nagyon láttam az elmúlt 3 évben vállalható albérlet árat. Nem járok suliba de így is spórolnom kell. Viszont suli mellett dolgoztam, nem volt rossz mert volt egy kevés pénzem de h nem tanultam semmit az is biztos. Nehéz is volt bekerülni egyetemre. Meg 16 évesen kinek a nevére iratod a kecót? Meg ki adná ki neked? Ezt nem annyira vállalják be a tulajok. Az nem úgy megy h na pattanok aztán lakok egyedül. Azt vennéd észre h fogytál 15 kilót. Csak az első héten mert haza esel suliból, mész melózni és nem csináltál magadnak kaját egész nap, arról nem beszélve h a házimunka csak addig buli amíg anyukád megcsinálja.

Hát kispofám nyilván nem tudom milyen helyzetben vagy mert te vagy benne és csak te élheted meg, de meg kell várd amíg felnősz. Emlékszem nekem is húzós édesanyám volt, de amikor már 18-20 voltam akkor elkezdtem ránevelni h felnőttként nincs beleszólása az életembe. És hát mit tudott volna tenni? Kidob? Álltam volna elébe. Ugyan ez van az öregeddel is. Előbb utóbb ré fog jönni h már nem vagy gyerek és te is rájöhetsz h megkövetelheted a tiszteletet. Persze most is jár a tisztelet de könnyű ilyenkor szülőként az évekkel meg a rutinnal dobálózni. De tényleg várj, mert ha jövőre állsz az apád elé h te már felnőtt vagy az inkább röhejes lenne és azért mert ilyenkor a szülök arra gondolnak h a gyerekük még pelyhes és nem tudja h miről is beszél. Aztán rá fogsz jönni h igazuk van. 5 év múlva azt fogod mondani, h tényleg nem tudtad még h miről beszélsz. Amúgy azt már csak zárójelesen mondom, kezdesz az infóval amit akarsz. H az amin most keresztül mész az tulajdonképpen kutyafa sza ahoz képest h min kell majd keresztülszenvedd magad amikor már nem gyerek leszel. Persze megértem h most ez a legnagyobb problémád. Nem is azt mondom h ez kis probléma, hanem azt h minél hamarabb tanulod meg megoldani a konfliktusokat és a problémákat akkor annál nagyobb előnyben leszel az életképtelen emberekkel szemben. És az nem tuti megoldás h tovább tolod a biciklit.

Apámmal is rossz volt a kapcsolatom ennyi idősen. Elbeszéltünk egymás mellett, neki is és nekem is igazam volt. Nincsen hibás, mindkét fél okkal mond problémákat. Ő valószínüleg azért csesztet, mert valakire terelni akar, nem akar szembenézni a saját kudarcos életével, könnyebb másra mutogatni. Egyrészt. Emberileg, de főleg szülőként pedig szégyenteljes viselkedésre vall az, hogy egy gyermeket piszkál és szekál, türelmetlenkedik mindenért. Mindig könnyebb haragudni, mint haragudni. Fel sem fogja, az a jóember, hogy mennyi kárt és önbizalomhiányt okoz ezzel benned, ami később fog igazán kijönni rajtad. Annyit tudok javasolni neked, hogy ne menj bele a vitáiba. Ha vitatkozni akar, ne szólj vissza indulattal. Hideg fejjel érvelj, és nyugodt, rezzenéstelen arccal mond el neki a véleményedet. Ő csak unatkozik és azt akarja h veszekedj vele, hogy utána haragudhasson rád, és ne magára kelljen, amiért ilyen az élete. De ne menj bele a vitákba indulattal. Hidd el, rengeteg tapasztalod lesz ezáltal, hogyan kezeld az ilyen embereket. Elemezd a viselkedését, ezt hasznosítani tudod majd a munkahelyeiden. Érdekes dolgok ezek, fogd fel, úgy mint egy kihívást, amit le fogsz küzdeni. Pénzzel spórolj, de ráérsz a költözéssel, amíg lehet maradj otthon.

* Mindig könnyebb haragudni, mint megérteni valakit.