Elromlott házasság. Lehet e külön-együtt élni guerekek miatt? Hogyan lehet sikeres ez a szituáció?

Szia!

Ez sok mindentől függ. Ha csak az egyik fél érzi úgy, hogy megromlott a házasság, már nem szerelmes, a másik viszont még ragaszkodna a párjához és a kapcsolatukhoz, akkor nem élhető a dolog, hiszen az egyik fél szenvedni fog, és nem lesz csak lakótárs, hanem próbálkozni fog helyrehozni a dolgokat, amit meg a másik fél fog tehernek érezni.

Ha mindketten így érzitek, hogy ez ennyi, kihűlt, akkor is nagyon necces. A gyerekek nem hülyék, egyrészt, másrészt hogy fogtok így továbblépni, ismerkedni? Szerinted van férfi, nő, aki elviselné, hogy a párja házas, és együtt élnek, habár azt mondja, nincs már közük egymáshoz? Nem tudtok vendéget fogadni, nem alhat ott az új párotok... Ha meg ti mentek, mit mondtok a gyerekeknek? Rögtön bukik a látszat-házasság, ha apuka/anyuka heti három napot máshol éjszakázik.

Nekem nem tűnik kivitelezhetőnek.

Én láttam erre működő együttélést:

3 gyerek, sokat kereső apuka, háztartásbeli anyuka. A középső gyerek még általános iskolás volt, amikor vmi természetgyógyász, vagy micsoda ment a házukba (2 emelet, + beépített padlástér, + pince, garázs...), és megállapította, hogy a szülők hálószábájában vmi vízér fut, és emiatt apuka a földszintre költözött, anyuka maradt a hálóban. Apuka gyakran ment céges útra (1-2 hét), anyuka meg ugye napközben volt egyedül. Nyaralni is külön jártak mindenféle mondvacsinált indokokkal. A középső gyerek, akivel jóban voltam, teljesen naivan mesélte el ezeket nekem, ő tényleg el is hitte, de totálisan egyértelmű volt számomra, hogy itt rohadtul együtt-különélésről van szó. Nekem úgy tűnt, egyszerűbb nekik így, meg tudták kulturáltan oldani, nem kellett a házat eladni, gyerektartást fizetni, anyuka ellátta a háztartást, nem kérdezett, élte az életét, apuka szintén. Én nem bírnám csinálni, nekik működött.

Ha a gyerekek tönkretétele a cél, akkor jó ötlet!

Ha a gyerekek védelme, akkor nőjetek fel és vállaljátok a tetteitek következményeit!

Az én szüleim is ilyen gyáva emberek voltak, akik a gyerekek miatt maradtak együtt. Nem részletezem mennyire lenézem őket ezért. A gyerek nevében mondom: engem senki ne használjon kifogásként a saját szánalmas élete miatt!

Nézd, mindenre van működő példa, de szerintem a többség nem bírja kezelni. Akkor lehet sikeres, ha mindketten túl vagytok a váláson, jó barátságban maradtatok és bírjátok kezelni, hogy a másiknak esetleg új párja lesz, bár az nem tiszta, hogy oldjátok meg közös lakásban...

Azt tudnám elképzelni életszerűbb megoldásként, amit írt valaki, hogy közel éltek egymáshoz, pl társasházban két külön lakás, de ehhez is kell intelligencia, hogy ne rángassátok a gyereket, hogy hol mennyi időt tölt, mert kis idő után nem lesz egyenlő jó eséllyel. Valamelyik helyen jobban be fog rendezkedni és a másik szülőnek ezt kezelni kell, ahogy azt is, ha ez elkezd változni. Értem, hogy a gyerekérdekét nézitek, de gondoljátok végig, hogy ti is képesek vagytok-e rá érzelmileg, mert ha folyamatos furkálódás lesz belőle, akkor senkinek sem lesz jó, a gyerekeknek sem.

én inkább azt ajánlom, hogy költözzetek külön. de ne messzire. szóval ha pár percre laktok egymástól,akkor a gyerekekkel ugyanúgy tudtok találkozni, nem lesz egyikőtök sem hétvégi szülő.

de ne maradjatok egy háztartásban csak a gyerekek miatt. nektek is nehéz lesz és nekik sem jó.. főleg hogyha elkezdtek majd ismerkedni másokkal,akkor mennyire kínos már,hogy közben még a volt házastársasddal élsz, de már vinnéd haza az új kapcsolatot? már pedig idővel úgyis lesz új kapcsolata mindkettőtöknek.

úgyhogy szerintem költözzetek külön. az a legtisztább.