Ebből gond lehet, ha igénylem a magányt?

Hát, ez szerintem nehéz ügy. Én is így vagyok ezzel, egyszerűen szükségem van időnként egyedüllétre. És ez probléma. Munkával még csak-csak össze lehet egyeztetni, de családi élettel már nem.

Hogyan lehet egyensúlyt találni? Először is egy maximálisan, átlag felett megértő társsal, ami neked, úgy látom, nincsen. Ha ő ezt nem érti meg, nem fogadja el és nincs benne a segítségedre (pl. úgy, hogy tekintettel van a nyugalmadra, nem zökkent ki szükségtelenül folyton a lehető legrosszabb pillanatokban), akkor már esélytelen a dolog hosszú távon, de gyerekkel meg egyenesen teljesen kizárt.

Mindez persze nemcsak egyéni vagy párkapcsolati szinten probléma. Manapság a folyton pörgő-pörgő-pörgő, társaság közepe, bulip*csa ember az etalon, az az "egészséges", és ha valaki ettől eltér, ha befelé forduló, csendes, nyugalmat igénylő, az már rögtön "beteges". Tehát nincs meg az az elfogadás már ezen a szinten sem, csak az ítélkezés, de ott van is, hogy egy férfival szemben sokkal megengedőbb a környezet, a társadalom, mint egy nővel szemben -- ebben a tekintetben is. Még egy családapának is megengedhető az elvonulás luxusa, de ha egy anya vágyik némi nyugodt olvasásra vagy más egyébre, akkor rögtön "miért nem a gyerek(ek)kel foglalkozik inkább, meg a háztartással, milyen anya az ilyen, sz*ranya, minek az ilyennek gyerek" stb.

A barátoddal beszéltél már erről?

Nem a magányra való igényeddel van a gond, hanem a barátoddal. Ha nekem a párom "el akarna tiltani" attól, hogy elolvassak egy könyvet, mert addig sem vele foglalkozom, úgy repülne, hogy a lába nem érné a földet.

Mi lesz a következő, amiben korlátoz?

Meg elképzelem, ahogy ő is feladja minden hobbiját (pl. számítógép, sörözés a haverokkal vagy bármi más) csak azért, hogy egyes-egyedül veled foglalkozzon meg persze legyen ideje segíteni a házimunkában:S

A jó párkapcsolat nem arról szól, hogy egymás bőre alá bújunk a nap 24 órájában!

Nekem sem tetszene.

Én szeretem a társaságot, de mindig szükségem volt arra, hogy néha becsukjam magam mögött az ajtót.

A minap láttam valahol egy ilyen kis táblát egy ajtókilincsen: "ne zavarj, olvasok":)

Nekem nem volt szükségem ilyenre, az én férjem nem igényelte, hogy egész nap vele foglalkozzam. Mint ahogy én sem. De vannak emberek, akik egyedül tévét nézni sem tudnak. Sosem értettem.

Szeritem nem baj hogy szereted a magányt de a körülötted levők éppen ennyi vagy tobb figyelmet igényelnek mint a könyvek.

Es az is tartsd szem elott hogy egy barat tud segíteni a bajban de egy könyv nem