Az egész életem tönkrement 14 évesen?
Gyerekkorom óta, folyamatosan minden csak egyre rosszabb lesz. Ez nem kamaszkori próbléma, hogy sírok mert három nap után ejtett egy fiú, vagy mert nincs iphonom...
Az egész 2015.Február 13-án kezdődött. Íronikus, pont 13... nem mintha hinnék az ilyenekben.
A nevelő apámmal sose volt jó a kapcsolatom. Sokszor csinálta a cirkuszokat részegen, erőszakos volt, és folyton kidobott a házból éjszakákra mint egy macskát.
Télen, a fent leírt időpontban, Miskolcra akartunk utazni, rokonokhoz. Még a vonatom elkezdett kötekedni. Féltem tovább menni, mert tudtam, Miskolcon mégnagyobb cirkuszt csinálna, mint általában. Azt mondtam anyának, hogyha nem szól rá, nem fogok tovább menni a Keletiből. Anya persze neki adott igazat, hogy bár hallva születtem volna, kis g*ci vagyok,stb. A legszomorúbb, hogy a családunk kultúrált emberekből állt, és egykor ő is az volt.
Nagyon fájt amit mondott (Bár megszoktam már)
Nem mentem tovább, ott maradtam a Keletiben. Nem sokkal késöbb rendőrök elkaptak, felhívták anyukámat, hogy jöjjön értem. Ő azt mondta a telefonban, hogy lemondott rólam. Tegyenek velem amit akarnak.
Elvittek gyermekotthonba.
Az volt a nap, ami miatt az egész életem tönkre ment. Zokogtam, sírtam... nem gondoltam volna hogy rosszabb helyre is kerülhetek.
Az én anyám régen szeretett, bármit megtett volna értem. Három testvéremet már felnevelte, ő nekik járt a szeretet... akkor nekem miért nem jár?
Ezen mindig elgondolkodtam.
Megbánta amit tett. Rohangált a gyámügyre hogy kivehessen. Másfél hónap után sikerült. A veszekedések fokozódtak otthon. A verekedések is, és mindenért én voltam a hibás állítólag.
Szeptemberbem nem bírtam tovább, visszamentem az intézetbe. Nem volt senkim.
A többi gyerek megvert, megalázott, mert nem voltam cigány. Levágták a hajamat, erőszakkal, mert gyermekotthonban csak cigánylányoknak lehet hosszú haja... a nevelő nem szolt hozzá semmit sem. Bezárkózott, és hagyta hogy ezt tegyék. A karácsonyt egyedül töltöttem az utcán. Nem kértem semmit (De nem is kaptam) csak azt szerettem volna, hogy valaki szeressen, és ne kelljen egyedül lennem.
Elvittek másik otthonba. Ott is megvertek folyamatosan, ráadásul fiúk. Arrakényszerítettek, hogy álljak ki prostituáltnak. Muszály voltam megtenni. A nevelők ekkor sem tettek semmit. Megerőszakoltak folyamatosan. Pedig szűz voltam... a pénzt amit szereztem, drogra költötték. Nagyon nehezen tudtam tőlük elszökni. Megint más helyre vittek. Ott bevagdosták a kezemet, elnyomták benne a cigit, még mindig ott a helyük. Amikor megpróbáltam megszökni, a nevelő mondta a szobatársamnak, hogy ha megver kap egy doboz cigit tőle. Meg is vert. Szenvedtem évekig, és nem bírok ezzel a tudattal élni. Hisz mindig segítettem mindenkin, soha nem bántottam senkit, akkor is adtam ha nekem se volt, és még is engem bánt mindenki, még Isten is. A rosszak persze soha nem szenvednek...
Hála istennek, kiderült hogy van apám. (Anya azt hazudta hogy meghallt) aki nem is tudodd rólam. Ő befogadott, és mindent megad. De az emlékeim nem múlnak... minden nap kínoztak. Őszinte leszek. 4 öngyilkossági kísérletem volt. De ha valakinek ilyen a helyzete, ki ne akarna meghallni? A mai gyerekeknek annyi a bajuk, hogy nincs szerelmük, sírnak, mert tavalyi telefonjuk van. Úgy szeretnék sokszor a helyükben lenni... a pszichologus sem segít. Járok hónapok óta, de nem feledteti el az emlékeimet. És nem is fognak elmúlni, már sosem. Tudnék még miről beszélni, most nagyot csalódtam az emberekben... Nem tudom, mihez kezdjek most, folyton visszajönnek az emlékek... Előre is köszönöm a válaszokat.
válasza:Nem tudom, hogy megtörtént-e, valós-e a történeted, de tudod mit? Én imádkozom az Istenhez, hogy ez ne legyen igaz, mert borzasztó lenne bárkinek is átélni ilyen szörnyű dolgokat! De, ha mégis igazat mondasz, akkor gondolj arra, hogy most már ott van apukád, aki megad neked mindent és szeret, légy hálás neki, hogy magához vett, és nem,sajnos ezt nem fogod tudni elfelejteni, de foglalkozz valami olyasmivel, ami eltereli a figyelmedet. Ahogy írtad is, hogy regényeket olvasol. Én is nagyon sokat olvasok, sőt már függő vagyok egy nap képes vagyok két könyvet elolvasni szünet nélkül. Minden áldott nap. Az olvasás jó dolog, mert egyrészt eltereli a figyelmedet a valóságról, sokkal érdekesebb a szereplők élete, mint a miénk, humoros és megnevettet. Ha gondolod tudok neked ajánlani pár könyvet, amikben olyan karakterek vannak, akiket nagyon gyorsan a szívedbe zársz, mert nekik is van egy fajta sötét múltjuk, ami folyton követi őket, legalábbis ők így érzik és nem tudnak tovább lépni. Nyomon tudod követni, hogy hogyan bírkóznak meg a problémákkal, akadályokkal, amik az utukba kerülnek. Ilyen például a Katie McGarry Feszülő Húr sorozata. Tanácsként pedig azt mondom, hogy előtted áll a jövő! Itt egy kis idézet, ami szerintem nagyon igaz, és remélem ad neked egy kis motivációt,hogy a pozitív dolgokra koncentrálhass most,hogy már helyre jöttek körülötted a dolgok. Persze, ha igazat mondasz és, amit írsz az nem csak mese.
'A múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen minket.'
És előttem szólóknak csak annyit, hogy azon húztam fel magam, hogy a legtöbb ember itt aligha gondolt bele, hogy 'mi van,ha?' mégis megtörtént, amit ez a lány ír? Ha tényleg keresztül ment ezeken a dolgokon, akkor nem csodálom, hogy bele zavarodott a történetbe. Ha a helyében lennék és én megpróbálnám ezt mind leírni szerintem ennyire se tudtam volna ezt az egész sztorit leírni,mint ő. A másik dolog, ami felidegesített, hogy egy 14 éves lány miért is ne tudna össze szedetten fogalmazni?? Ilyen embereket. Istenkém! Csak azért mert a mai világban a legtöbb tini mostanság páva, r**nc, üresfejű és élik világba a szexuális életüket, nem jelenti azt, hogy nincs kivétel! Nem is olvastam igazából végig az egész kommentet, mert sejtem, hogy miket irhattak az emberek 'kamu sztori' meg biztos még sok mást. Tisztelet a kivételnek, akik azért valamilyen szinten próbáltak a kérdezőnek segíteni.
Én sem tudom, hogy tényleg igaz-e, bevallom kételkedem. Reménykedem, hogy ne legyen igaz, és reménykedem hogyha mégis akkor megtalálod a boldogságot az életben!
14/L - igen, ennyi vagyok és most nyugodtan emberek lehet mondani, hogy én is valami kamu 14 éves vagyok, mert összeszedetten fogalmaztam, legalábbis szerintem sikerült átadnom az érzéseket, amiket szerettem volna, hogy aki majd olvassa megérthesse az én nézőpontomat is.
Ur isten ilyet teni egy gyerekel de most komolyan
Ha nem tudod feldolgozni akkor elmehetsz pszichológushoz ő tud segíteni!
Ha valami van nekem nyugodtan írhatsz privit!
Már úgy is beletörődtem... Jobban megismertem aput, és megértettem, hogy anyu anno miért vált el tőle. Valahogy velem mindig ez van, de már nagyon unom.
Az életem pár mondatban :
- Jön valami katasztrófálid baleset.
- Nem bírok el vele.
- Mindenki magamra hagy.
- Jól szétver valaki, vagy hajléktalan leszek, vagy ehez hasonló.
- Kész vége, feladnám, beletörődik.
- Magától helyre jön minden,happy end.
- Pár hónap pihi.
- Kezdődik előröl minden.
És ez van évek óta, mint valami rohadt dráma főszereplője... Nekem már nagyon nem kell ez az élet...
Minden tiszteletem a tiéd hogy még élsz és ezeken átmész!
Amugy írtam privit!
Válaszoltam! :)
Amúgy nem sajnáltatásnak szánom, de nem tudom mitől van ennyire elveszett életem. Pár hónap szünet megvolt.
Ma meghalt a nagyanyám, a családom meg kivan. Ebből is lesz még valami... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!