Miért nem fogadják el?

Neked a saját életedet kell élned, és nem az másét. Neked ez a kapcsolat jó, tehát tarts ki emellett, amíg a szíved ezt diktálja. A rokonaid meg hadd sápítozzanak, az nem a te dolgod, hanem az övég. Minden csoda három napig tart, majd hozzá szoknak a gondolathoz és lenyugszanak. Ha már nagyon bosszantóak, akkor kezdd el te is bírálni őket a döntéseik miatt. Sápítozz te is, olyan dolgaikon, ami nekik fontos. Talán elgondolkodnak.

Én a nagyanyámmal kerültem nemrég ilyen szituba, hogy nekem esett egy döntésem miatt. Határozottan közöltem, hogy ez az én dolgom, nyilván bármiféle következményt én fogok viselni, és senkinek semmi köze hozzá. Hozzátettem, hogy én sem szoktam bírálni a családtagok döntéseit, és ezt elvárom viszont is. Abba is hagyta, és meg sem sértődött.

Én 21 éves voltam, mikor összejöttem a párommal, aki majdnem 30 éves volt.

A gyereke akkor a 3. életévét töltötte be, és apukánál maradt.

6,5 együttlét után idén házasodunk( 3 hónapot éltünk külön), és megszületik a 2. közös gyerekünk, így 3 gyerkőcünk lesz. Kezdetekben nálam is voltak aggályok, hogy gyereke van... meg visszamegy a feleségéhez... De nem így lett. Nektek legyen jó. :) Sok boldogságot nektek :)