Hogyan állítsam le őket, úgy hogy ne legyen sértődés?
Régen is nagyon sok gond volt anyósommal, most már 1 éve rendben lett minden és elfogadta én vagyok az anyuka nem ő. Mindig erőszakoskodik mostanában is és nem szeretném megbántani, de valahogy ki kéne védeni ezeket a helyzeteket. Nem akar ő rosszat, csak sokszor fura és ugráltat mindekit, majd ha valaki szóváteszi nagyon megsértődik, ezért nem is szeretném megbántani. Volt hogy úgy megsértettem, akaratlanul, hogy hónapokig nem jött be a házunkba. Viszont mgint kezd elszaladni vele a ló. Sokat vagyunk náluk, vagy együtt, meg a kicsi állandóan menni akar és nem tiltom, szereti őket, én is, mert tényleg aranyosak, segítenek, tehát rosszat nem tudok mondani, csak nem tetszik, ha valamiben ellentmond a gyerek előtt. A húsvéti ciriburi már kikészít. Sok vendég jött hozzájuk, a kicsi pedig nagyon jól elvan a gyerekekkel, de szinte alig alszik napok óta, már nagyon fáradt. A délutáni alvás rendszerint kimaradt, 2 éves a gyerkőc, este 10 után került az ágyba, máskor már 9-kor alszik. És ilyenkorra már olyan fáradt, hogy kínlódás elaltatni. A rokonok is azt mondják minek viszem már haza, nem minden nap vannak itt. Ma is megszólták, hogy viszem haza délután aludni, de már 11-kor majd elaludt állva. Látom mennyire fáradt. Ők meg mondogatják, hogy így meg úgy meg amúgy. Nem tetszik, én tudom mi jó neki, a játék is elég bőven este 7-fél 8-ig, másnap is tud játszani, attól neki aludni kell még nem éjszakázni. A gyerek előtt megkérdőjeleznek, majd hallgathatom fél óráig, hogy ők ezt meg ezt tették mikor ilyen idős volt a gyerekük. Viszont én mindezt máshogy gondolom, véleményt meghallgatok, de ne erőszakoskodjon, mindig kioktat az egyik rokon anyuka és már kiakaszt.(mellesleg a gyerekét 3 hónaposan edda konctre vitte éjjel, mert ő nem akart róla lemaradni) Tegye azt amit ő jónak lát, nem szólok bele, de ne mondja meg mikor mit tegyek és ha nem teszem lehurrog. Minden percben a gyereknevelést hallgatom és már unom. Menekülnék. Hogy állítsam le, nem sértőn?
Anyósom nagyon meg tud sértődni és a világért se szeretném megbántani, de sokszor nem jól gondolja, régimódi. A kicsi szeret velük, tehát szívesen viszem hozzájuk, de 1-2 dologban más a véleményünk. Tapasztalata valakinek?
válasza:öcsémet mi is vittük 4 hónaposan Edda koncertre:D
nem lesz semmi baja a gyereknek ha kimarad pár délutáni alvás,de ha te ugy gondolod jónak,akkor aludjon délután,te vagy az anyja,te döntöd el,ők meg max pampognak,ha nem tetszik...
az apuka mit reagál?
válasza:mikor láttam a kérdést, ezerszázalékig biztos voltam benne h anyósos, tipikus dolog ugyanis, hogyha az anyós el akarja érni a célját és már végképp nem megy neki, megsértődik.
Tapasztalat, h akármilyen kedvesen mondod neki, ha akar belekapaszkodik a szavakba és azon lovagol majd, amit Te nem is úgy értettél.
A férjed tud max segíteni, az ő szájából lehet h elfogadja, mert a fia, talán így nem sértődik meg.
Sajna ez egy nehéz ügy tényleg,mert vagy hallgatsz, vagy nem.....igazából egyik sem jó.
Nekem is teljesen mások az elveim, én nem tudtam megbeszélni, volt amikor a poharat csapkodta a földhöz, mert már nem tudott semmit se tenni.
Kívánom h a TE anyósod valamivel inteligensebb legyen.
válasza:Ezek szokásos emberi játszmák:
- rokonok azt mondják, még ne vidd el - de azért is megszólnának ám, ha valóban nem vinnéd el, hogy nahát, nem vigyázol rá. Szóval bármit csinálsz, úgyis megkapod a visszáját, mert azért rokonok :) Megoldás: mosolygós, jó hangulatban elengedni a füled mellett. Te ismered a gyermeked, Te tudod mi a jó neki
- anyós: ettől érzi fontosnak magát, hiszen más értéke valószinüleg nem nagyon van. Ne törődj vele, ha megsértődik, nem a Te hibád - nem a második gyermeked. Szépen, kulturáltan mondd el neki VAGY hallgasd meg, bólogass - és csináld azt, amit jónak találsz! Ilyen korban az emberek már nem nagyon változnak meg
Köszi a válaszokat, még várok is.
Eddig ezt tettem, hogy szépen mosolyogtam, hallgattam, és tettem amit én akartam és kellet, hogy következetes maradjon a nevelésem.
Csak néha felmegy a pumpa és vágjak jópofát?! Ez már kikészítő. :)
válasza:megértelek, egy idő múlva úgyis kiborul a bili és akkor tuti valami apróságon húzza fel magát az ember, sajna igaz, h ennyi idősen már nem változnak az emberek,neked kell tolerálni a viselkedését, esetleg érvekkel lehet, ezt mondta a gyerekorvos, védőnő....neked ez vált be.....
nagyon nehéz, de nézd a jó oldalát, azt írod, h azért kedvesek és segítőkészek, ez viszont nagyon jó!
Nekem volt egy jóképű vőlegényem, aki halmozottan sérült, de nem értelmi fogyatékos. Szerelem volt első látásra. Mindjárt az első randin megcsókoltuk egymást a Gellért-hegy eldugott zugában, a padon. Ámor nyila eltalált minket, de a csóknál nem mentünk tovább. Az csak később következett be. Ő félév múlva eljegyzett engem, ami az ő akarata volt. Az anyja már az elejétől fogva árgus szemekkel nézett rám, fia minden keresetét elszedte és ha hiányzott, számonkérte.
Számára a felnőtt férfi még mindig gyerek.
Az anyja nagyon sokszor visszaélt a helyzetével, úgy beszélt vele mint egy kisgyerekkel. Rövid, tőmondatokban.
Bármit mondtam, másképp hangzott minden.
Akkor még nem tudtam, hogyan kellett volna ezt kivédeni.
Egyszer hozzám jött a vőlegény és szóvá tette: miket beszéltem róla az anyósnak? Miket? Elmondta, majd megdöbbentem. Erre nyeltem egyet, vettem nagy levegőt és szép nyugodtan elmondtam neki mindent előlről, A-tól Z-ig. Végighallgatta, elgondolkodott. Aztán meg én mentem látogatóba hozzá és az anyósjelöltnek szóvá tettem a dolgot. Hebegett-habogott. Mondom a fiúnak utána, látod nem is volt igaz. Erre már nekem adott igazat.
De sajna agyonkényeztették a szépfiút, otthonülőként viselkedett. Elvárta tőlem is, hogy minden percben a nap 24 órájában pusilgassam mindkét arcát és dajkáljam, mint családja nőtagjai teszik ezt vele nap mint nap.
Láttam: ő így érzi jól magát, nem vette észre hogy hülyének nézik szegényt. Ezzel a helyzettel nem tudtam mit kezdeni, örökké veszekedni meg nem akartam.
Utána kezdtünk elhidegülni egymástól, végül 1 év 1 hónap után szomorúan, fájdalommal közöltem vele: vége.
Keserű köszönöm volt a válasza, mindent visszaadtam, a jegygyűrűjét is. Nehéz szívvel mentem haza. Ennek 10 éve. Ő azóta sem talált magának olyan feleséget, aki az ápolónője is lehetne.
Nekem is megvan a keresztem, én sem vagyok egészséges, így nehéz lett volna hozzá alkalmazkodni.
Csak egészséges testü-lelkű nő lett volna erre képes, amire én nem. Öreg barátja szerint ma már elfárad tőle egy félórás beszélgetés után, az anyja ugyanolyan mint volt. Továbbra is boszorkánykodik vele. Miatta összeveszett a legjobb barátaival is, ők 20-30 km-rel költöztek arrébb korábbi lakhelyüktől. Állapota vészesen leromlott, dupla segítőre van szorulva, mint velem annak idején. Minden lány elmenekül előle, senki nem akar komolyan őt. Mégcsak az eljegyzést sem. Pedig én komolyan gondoltam volna, csak hát...nem olyan volt a családi helyzete.
Magára maradt, sokat gondol rám, de anyja nem akar újra.
Én meg azt gondolom: de jó hogy annak idején nem ugrottam fejest a házasságba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!