Mit tehet az, akinek senkije nincsen?

Édesanyám a párjával és a barátaikkal tölti az időt. Épp kártyáznak hatalmas nevetések közepette.

Barátaim nincsenek, nagyon kevés volt alapból is belőlük, ezek közül a fontosabbak távol vannak, már a párjukkal laknak, dolgoznak, kevés idejük van, a maradék pedig haszonleső senkiházi volt, akikkel -miután rájöttem- megszakítottam a kapcsolatot.

A párommal már hónapok óta haldoklott a kapcsolatunk. Régóta bántott, ezért én vidékre költöztem a szüleimhez, ahol valamiért 'sosem tudott' meglátogatni, nem foglalkozott velem.

Édesapám, aki miatt nemrég még végigsírtam az éjszakát, hogy mi lesz vele, hogy ennyire köhög, meg mi lesz ha nem lesz apukám stb., elfelejtette közölni, hogy az ünnepek alatt végre otthon lesz (egyébként állandóan dolgozik, ezért sosem látom) de a családjával ünnepel azt elfelejtette mondani.

Teljesen egyedül maradtam, és nehezen tudok hozzászokni. :(

Van még valaki hasonló helyzetben?

Szia! Sportolok, pár hónapja nekiálltam hobbi szinten testépíteni, de attól, hogy a teremben mindenkit felszínesen megismertem, barátaim még nem lettek. Emellett persze elég sokat tanulok is, szóval az időmet kitöltöm, csak ponthogy család és barátok nélkül.

Sajnos édesanyámék társaságába nem mehetek a párja miatt, aki ki nem állhat, és nem is szól hozzám, nem is köszön, valamint édesanyám is megkért, hogy, ha ő nem jár az én társaságomba, akkor én se járjak az övékbe, mert ezt így "illik".