Éreztétek már úgy, hogy a szüleitek egyszerűen sötétek?

Igen. Gyerekkorom óta érzem. Számukra a világ az a hely, ahol élnek, minden, ami azon kívül van, nem létezik. A tévé az úr, az isten, amit a tévében mondanak, az 100 %-ig igaz, minden más hazugság. Gyerekvállalás a semmibe, azzal az indokkal, hogy másnak is van. A könyvek ellenség, az olvasás felesleges, kivéve ez alól a tanulás, mert minden dolgozatnak hibátlannak kell lennie. Miért? Mert a jegyző gyereke is kitűnő. Zene, sport, rajzolás? Haszontalanság, nincs rá szükség, ők is megvannak nélküle. Családi beszélgetés, programok? Minek? A gyerek arra való, hogy másoknak dicsekedjünk a kiváló eredményeivel, aztán meg magasról leszarjuk (kivéve, ha valamit nem úgy csinál, ahogy elvártuk, mert akkor természetesen meg kell verni. Aztán ha túlkaptuk és a gyereknek beszakad a feje vagy a szája, az ügyeleten azt hazudni, hogy a hülye, ügyetlen kölyök már megint leesett a lépcsőn.) Igen, úgy érzem, sötétek. Lehet pontozgatni, kövezni, nem igazán izgat, hogy mások mit fröcsögnek egy anonim oldalon. De a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt csak az képes megérteni, aki hasonló körülmények között volt gyerek.

Alapvetően nem buták, de emiatt sokszor elbízzák magukat, és olyan dolgokba beszélnek bele, amiről nem tudnak semmit, nem értenek hozzá. Akkor olyan butaságokat tudnak mondani, ami elképesztő. Mint pl. az ilyenek, hogy "biztos azért van sok netkimaradás, mert vmelyik gyereknek vírusos a gépe, mert nem vigyázunk eléggé" (aztán persze mindig kiderült, hogy a UPC szarakszik :D... és az adott embernek lett legelőször vírusos a gépe).