Miért nem tudok sírni? Meghalt az apukám, és nem tudom felfogni! Nem lehet, hogy pont ő!

Szia!

Először is részvétem. Másodszor, ahogy az előző válaszolók is mondják, fogsz majd tudni sírni, és az jobb is lesz, mert kevésbé fog feszíteni a fájdalom tőle.

Nekem is tüdőrákban halt meg az apukám, de már 13 éve. 9 éves voltam akkor.

Tudom, hogy ez nem segít, de próbáld a dolog "jó" oldalát nézni. Ott lehettél vele, mikor elment, elbúcsúzhattál tőle, elmondhattad mennyire szereted. Nekem végig hazudtak, azt mondták, fáj a papa lába, azért kell kórházba menni aztán 2 hét eltelt és közölte anyukám, hogy meghalt, soha többé nem láthatom az apukámat, nem lesz ott a ballagásomon, az érettséginél, a diplomaosztón, nem ő fog végigkísérni az oltárhoz, nem láthatja az unokáit, ők nem ismerik majd a nagypapájukat. Én pedig nem beszélhettem meg vele soha az élet nagy dolgait, 9 évet tölthettem csak vele. ÉS NEM BÚCSÚZHATTAM EL, mert hazudtak nekem és nem engedtek be a kórházba. Én körülbelül 14 éves koromig nem fogtam fel, azóta nincs nap, hogy ne gondlnék rá, azokra az emlékekre, amiket sok ember az apukájával él meg, és nekem egy sem jutott. Azóta nagyon sokszor sírok emiatt.

Gondlj arra, hogy veled ez pluszban még nem történt meg, amiket én leírtam, hanem szépen el tudtál tőle búcsúzni. Bár én is megtehettem volna....

A nagymamám hajnalban halt meg, én reggel tudtam meg, mikor felkeltem. Hirtelen nagyon üresnek éreztem mindent, de nem sírtam. Egész nap elfoglalt voltam, le volt kötve a figyelmem, így nem gondoltam rá folyton. Aztán mikor hazamentem és beültem a kádba, akkor kizúdult belőlem minden. Majd egy órán keresztül csak folytak a könnyeim patakokban. A következő alkalommal a temetésen sírtam (4 nappal később). És néhanapján, ha valamilyen emlék a kezembe kerül, vagy valami kapcsán az eszembe jut, akkor még mindig előjön néha egy-egy könnycsepp. Pedig már több, mint négy éve volt. És ami nagyon fontos: most már tudok úgy gondolni rá, hogy ne a hiánya jusson eszembe, hanem az együtt megélt rengeteg csodás pillanat.

Zárszóként fogadd őszinte részvétemet és légy nagyon erős!!!

20/F

Őszinte részvétem,neked.Az én apukám 3 éve halt meg,szintén tüdőrákban.Ahogy írod,3 éve "készültetek" erre.Arra gondoltam,hogy talán azért nem sírsz,mert lehet,hogy mivel végig kisérted a szenvedéseit,és a halálakor is vele lehettél ,megnyugvással tölt el az,hogy már nem szenved,és hogy békésen,szenvedés nélkül ment el.

Tudod van az a helyzet amikor a szülőnknek csak békés,szenvedés nélküli halál a legjobb amit kívánhatunk.

Még fel sem fogtad,elköszönhettél tőle,békésen ment el,és vége a szenvedéseinek.Nem baj ha ez megnyugtat egy kicsit.

Most sírok....