Miért nem tudok sírni? Meghalt az apukám, és nem tudom felfogni! Nem lehet, hogy pont ő!

mert a gyászreakciónak vannak szakaszai, és te most ebben a szakaszban vagy:(

fogsz tudni sírni majd nemsokára.

sajnálom:(

Én se tudok sírni, de én azért, mert a halált nem tragédiának, hanem kapunak tekintem valahova máshova. Engem mondjuk gyerekként nagyim kényszerből hozzászoktatott a halál gondolatához, mert ő 14 éves korától kántorizált több, mint 50 éven keresztül, és temetéseken is ott kellett lennie, és előfordult, hogy amikor náluk voltam, és a szüleim nem voltak velünk éppen, nem tudtak kire hagyni, vittek magukkal, így viszonylag korán helyre tettem magamban.

Ne zavarjon, hogy nem tudsz sírni, bár nem tudom, nálad mi okozza, esetleg ezen gondolkodj el, aztán ha mégis sírni támadna kedved, hidd el, fogsz is. Én nem sírok, mert számomra ez nem a vég.

Mikor az édesapám meghalt (immár 8 éve), én sem tudtam sírni. Pontosabban a hír hallatán elsírtam magam, de az inkább azért volt, mert anyukám is sírt, meg a szomszéd is (ők mondták meg nekem) és így valahogy én is elkezdtem, de nem azért, mert felfogtam volna. Fél óra múlva már nem sírtam, hanem áthívtam a barátnőimet, akiknek olyan jól sikerült felvidítaniuk, hogy életemben nagyon kevésszer nevettem annyit, mint akkor. Ezzel szemben anyukám az egész napot végigsírta, és nagyon meg volt rám sértődve. Aztán később, mikor rájöttem, hogy apukám tényleg nem csak külföldre ment, vagy a kórházba, akkor kitört belőlem is, és az én bánatom sokkal rosszabb volt, mint anyukámé. Ő ugyanis 1-2 év alatt el tudott jutni arra a szintre, hogy nem sírja el magát, ha meghallja apukám nevét, vagy meglát róla egy képet, én viszont minden október 23-án sírok a mai napig is, és az első 2-3 évben eleinte naponta majd hetente. Nekem sokkal több időbe telt feldolgozni, még ha eleinte nem is sírtam kb 1 hónapig.

Nagyon sok lelkierőt kívánok neked! Sose szégyelld, hogy nem sírsz, és csináld azt amit én: mindig szoktam vele beszélgetni gondolatban...mármint beszélek hozzá, és közben elképzelem az arcát, ez mindig megnyugtatott, remélem, neked is segíteni fog!

Részvétem!