Komolyabb kapcsolatban hogy fogadjátok, ha a párotok nem jön ki a szüleitekkel?

Aha, mert az nagyon jót tesz, ha anyukád erőlteti a dolgot. Attól biztos megjön a feleséged kedve a barátkozáshoz. Kicsit olyan, mintha uszítana a párod ellen, ilyen hátulról jövősen, nem? Mert minek mondja, hogy jobban is megerőltethetné magát? Azt írtad, a kötelező udvariassági köröket betartja a párod (azaz megteszi, ami elvárható tőle). Akkor meg? Lehet, hogy a párod ezt érzékeli, és ezért tart távolságot (én is ezt tenném a helyében).

Amúgy egyszer volt egy kapcsolatom (1,5 évig tartott) egy fiúval, akinek pont ilyenek voltak a szülei. Végül már odamenni is utáltam. Nem bírom az elvárásokat. Nem baj az, sőt jó, ha bensőséges kapcsolat alakul ki a párunk családjával, de csak akkor, ha ez spontánul történik (ilyen kapcsolatom is volt, az is 1,5 évig tartott, viszont az ő szüleire még ma is nagyon jó szívvel gondolok vissza, pedig már sok éve nem láttam őket). Ez az erőltetés gáz. Aztán az én volt kapcsolatomban is engem hibáztattak állandóan, hogy miattam nincs meghitt kapcsolat. Pedig én azoknak az embereknek soha egy rossz szót nem szóltam, rosszat nem tettem. Csak nem éreztem úgy, hogy nekem velük közelebbi kapcsolatba kell kerülnöm, túl erőszakosan nyomultak, túl hirtelen akartak mindent, túl közvetlenek voltak. Ez nekem nem tetszett. Érted, csak azért barátkozni valakivel, mert pont ő szülte a párunkat... mert persze, legyen meg a jó viszony, meg a pofavizit, stb., de a bizalom és a barátság azért nem erről szól, az sokkal kényesebb dolog. Persze nem csúnyán beszéltek ki a hátam mögött, ezek a vérbeli profik nem így csinálják, hanem pont úgy, hátulról jövősen, mint a te anyukád, hogy a gyereküket szép finom módszerrel, elegáns stílusban a párja ellen fordítják - hiszen te sem véletlenül tetted fel ezt a kérdést. Fogadjunk, ha anyukád nem uszítana, eszedbe sem jutna, hogy gond van a párod szüleidhez való hozzáállásával.

29/l