Mit szólnátok ahhoz, ha a gyereketek az egyetemi képzése felénél úgy dönt, hogy abba szeretné hagyni, és belekezdene egy újba?

Azt kéne megtudni, hogy konkrétan a szakot amit ott akar hagyni szerette-e/szereti-e? Mert ha csak az évfolyamtársait nem bírja meg pikkel rá a tanár hülyeség lenne ott hagyni... Egyrészt mert újrakezd egy másik szakot, másrészt lehet, hogy a másik szakon is ugyanolyan rosszakaróak lennének vele. Ha szereti magát a szakot akkor egy köztes megoldás lehet jó, pl.: elmegy fél-1 év gyakorlatra, amialatt kihagy igen egy évet, de utána más osztálytársai-ne adj isten talán az a fránya tanár is más lesz-, és még gyakorlata is lesz.

Személy szerint én eléggé mindenbebelekezdős vagyok, az 1. okj-mat otthagytam, másodikat elvégeztem, utána nem kaptam munkát, ezért külföldre kimentem dolgozni, elkezdtem ott az egyik egyetemet alig fél év múlva otthagytam honvágy miatt, és most életemben először felvételizek magyar felsőoktatásba, mert régen nem tehettem meg. Szerintem kicsit szélsőséges elgondolás, hogy egy embernek 18 éves korára fel KELL nőnie, tudnia kell mit akar dolgozni stb. Viszont az is érthető, hogy a szülők nem tudhatják finanszírozni a gyerek oktatását, de mindent meg kell beszélni érthetően tisztázni és kigondolni a lehetőségeket. Ha nincs rá pénz akkor gyüjtsön rá a gyerek és a szülők ha tudnak, akarnak. Egyébként meg minden szakkal lehet állást kapni csak nem biztos, hogy Mo.-on.