Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire az agressziv hangnemben beszélő "nevelő"apámtól?

Nem is tudom, hol kezdjem. 20 éves lány vagyok, az édesanyám 12 évvel ezelőtt házasodott össze ezzel az ellenszenves, lusta, egoista, önző görénnyel. Állandóan az anyám kedvét keresi, szó szerint verseng velem, egy 2 éves szellemi szintjén van. Csak pluszba egész nap káromkodik, de undorító módon. Amióta velünk él, alig emlékszem olyan pillanatra, mikor egyáltalán normálisan beszélt velem. Kislány koromban ( mindig ilyen kis visszahúzódó, csendes gyermek voltam, soha nem volt velem gond),mikor olyan 7-9 éves lehettem, nem egyszer fordult elő, hogy agresszíven nyilvánult meg felém. Az anyukámmal éppen bohóckodtam, amikor félhrehallott valamit, rávágott az asztalra, ordított és vulgárisan elküldött a konyhából. Akkor remegtem először félelmemben.Ezt csinálta, mikot vendégségben voltunk a szüleinél, sajnos tisztán emlékszem rá milyen megalázó pillanat volt. Ordított és undorítóan beszélt velem, de olyan agresszív hangsúllyal beszél, hogy bárki összeesne félelmében. Emlékszem, milyen közönségesen viselkedett az utcán is, fogdosta az anyukámat mindenki előtt. 8 évesen, jó durván közölte velem, hogy többet nem fog óvszert használni, mert gyereket akar, és ehhez nekem semmi közöm nem lesz. Mindezt karácsonykor. Sokszor kigúnyolt, egyszer azt mondta, hogy összetöri a széket a hátamon, ha nem értem meg a törteket..meg sok ilyen szép dolgot. Ó, 14 évesen, mikor visszaadtam neki a bunkó stílusát, felém köpött és úgy ordított, hogy halálfélelmem lett. Igyekszem lerövidíteni.

Nincs érettségije, azt hiszem vette. Én önerőből felvételt nyertem egy neves egyházi gimibe és mikor érettségire készültem ( egész nap ordítatta a televíziót), úgy bevágta az ajtót, hogy kiesett a toll a kezemből. Megkértem, hogy legyen halkabb. ( gyűlöli a tizenéveseket, bkv sofőr, szórakozik az utasokkal..stb., mindig azt hallgatom, hogy milyen boldogan verné meg őket..nekem is aut mondta, hogy pofán vágna szívesen.."viszket rá a tenyere". Úgy, hogy kitűnő tanuló voltam és még egy rohadt moziba sem jártam el)

Feltépte az ajtót, akkor már a torkomban dobogott a szívem, és mindennek elhordott, alig várja, hogy vége legyen ennek az érettségi sz*rságnak, most még vár, de azután megkapom a magamét. Másnap volt a szóbelim..

Ősszel az arcom elé csapott ugyanazzal az agresszív, durva hanggal. Lenéz, azt mondta, hogy csak kitaláltam, hogy tanulok, nem kell 7 órákat tanulni..stb. És nem merem megvédeni magam, mert félek a hangjától, ez kihat rám teljesen. Volt konfliktusom másokkal és előttük is összeestem a remegéstől, megszólalni sem tudtam, annyira féltem egy lánytól, mikor erősen hozzámszólt.

Azt hiszem, hogy emiatt teljesen tönkrementek az idegeim, sírni kezdek és remegek, mikor valaki erőteljesen szól hozzám, legyen az bárki.

Már akkor félek, mikor viszonylag elfogadható módon szól hozzám. Tudom, hogy nem védhetem meg magam, mert úgy megemeli a hangját, hogy végem lesz.

Egyébként arra sem képes, hogy egy morzsát letöröljön maga után. Én takarítok egész nap. Nem becsüli meg, csak megjegyzésejet tesz, abból jeles.

Undorító, ahogy az anyám kedvét keresi egész nap, gerinctelen módon. Egész nap kiabál, ha nem talál valamit, teszi a gyülőlködő megjegyzéseit rám.

Még nem költözhetek el sajnos.

Köszönöm a tanácsokat előre is!