Mit tennétek a helyemben? Azt hiszem már döntöttem, de kíváncsi lennék mások véleményére is, hogy mit tennének a helyemben.

A nagy helyzet az, hogy mindig is együttéltünk a keresztszüleimmel, azok gyerekeivel, én, és anyu, mint egy nagy család. (apu nem él velünk, hagyjuk is ki a dologból) anyukám viszont 2 éve meghalt, úgyhogy most tul.képpen a keresztanyám nevel. viszont a keresztanyám borzasztóan maradi, fásult nő :S Az még komolyan a kisebb baj, hogy még életemben nem mehettem el buliba (21 vagyok), gólyabálba se, de még a szilveszterből is balhét csinált, amit az unokabátyáméknál töltöttem, csak azért, mert a pasim is ott volt, és mert együtt aludtunk (hozzáteszem: tudja, hogy már 3 éve nem vagyok szűz). azon is túltettem már magam, hogy nem engedi, hogy a pasim itt aludjon, vagy én nála (a szexet meg tudjuk oldani másképp is) de magánéletem egy szem sincs! akkor ront be a szobámba valamelyik családtagom, amikor akar. a leveleimet felbontják, ha netezek, simán belekukucskálnak, hogy mit nézek. még a fürdőszobába is bejönnek kezet mosni, mikor épp fürdök (mondván, hogy ők tettek tisztába, látták már, minek takargatom). az életem abból áll, hogy elmehetek suliba, és hazajöhetek. szerintem ha megemlíteném, hogy az egyik csajjal még beülnék egy kávéra, totál kibukna. szóval suli után rögtön haza... ha találkozok az egyik barátnőmmel akkor az a baj, hogy mért nem tanulok, mért nem az unokatesóimmal játszok, stb. ha meg épp sokat tanulok akkor meg az a baj, hogy nincsenek normális emberi kapcsolataim, nem barátkozok, stb. (hozzáteszem neki sincs barátja, csak munkatársa, akivel néha elnyalnak egy fagyit) ezenkívül tisztaság mániás (de szó szerint ám!)nála a felmosás pl. abból áll, hogy ugyanazt a kb 3 nm területet a lakásban 3szor kell felmosni (egy vizes, egy félig vizes, és egy száraz ronggyal) szóval nem normális. ha viszont nem úgy csinálom, ahogy ő akarja, hanem úgy mint egy ép eszű ember, akkor elhord mindenféle koszos k.rvának, meg hogy így soha egyetlen férfinek se fogok kelleni, ha ennyire rendetlen, koszos vagyok, meg hogy különben is, gyereket se szüljek, mert azt is képtelen lennék felnevelni! Ezek mellett már csak hab a tortán, hogy amikor itt van nálunk a barátom (már 1 évesek leszünk lassan) de nem csukhatjuk be az ajtót, mert akkor tuti nem dugunk, sőt, még együtt (ruhában!) sem fekhetünk az ágyban, mert úristen, mi lesz, ha a gyerekek meglátják... :S és arról már nem is beszélek, hogy sminkelnem sem szabad magam (mert mindenféle festett k.rvának elhord), vonaton felkenem a korrektort (csak annyira festem magam, hogy sötét karikás mindig a szemem, és azt eltüntetem) és mielőtt belépek a kapun, letörlöm.

Most így hirtelen ezek a panaszaim. Mindezt viszont elég nehezen bírom. Azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha elköltöznék (albérletbe valakivel, vagy a barátommal összeköltöznék) elég sok pénzt kapok (árvasági, meg ösztöndíj) majdnem fedezné a havi költséget, ha nem egyedül bérelnék lakást, szóval a pénz nem akadály. viszont! a keresztanyám idegei elég labilisak. azt hiszem dupla adag antidepresszánst szed, és még így is olyan kitörései vannak... meg szinte naponta hajtogatja, hogy öngyilkos lesz, nem bírja tovább. tény, hogy egy 8 fős család összes gondja kb. az ő vállán van, és keveset alszik, sokat dolgozik, de erről nem tehetek. viszont ha elköltöznék, úgy érzem az lenne az utolsó döfés számára, és valóban öngyilkos lenne. ezt viszont egyrészt azért vállalnám nehezen, mert akkor végülis miattam lenne öngyilkos, az én lelkemen száradna a halála, és ezt nem szeretném. másrészt pedig elvileg hálával tartozok neki, mert mindvégig nevelt, szeretett (mert számára mindez amit velem művel, és amit én ki nem állhatok szeretet), anyagilag bőségesen támogatott, anyut pedig 6 éven át gondozta, megfizette neki a legdrágább kemoterápiákat, kezeléseket is...

Ebből az ördögi körből pedig egyenlőre úgy próbálok kibújni, hogy csalok az órarendemmel (ő úgy tudja, hogy mindennap 10- fél 7ig óráim vannak, holott csak 4ig, a hátralevő részben a barátommal vagyok). viszont egyrészt: hazug embert hamar utolérik... másrészt: attól még hogy a barátommal való találkozást meg tudom oldani, az élet többi területén nincs semmi szabadságom. Jézus, a múltkor még abba is beleszólt, hogy mért nem eszek nagyobb falatokat! :S szóval két út maradt. vagy kijárom így a sulit (ami még 4 év) és közben ott csalok, ahol csak tudok, és majd kiélem, bulizom, stb magamat, amikor már dolgozok (mert kijelentette, addig nem költözhetek el, amíg be nem fejeztem az egyetemet) vagy elköltözök, és ezzel vállalom a kockázatot (aminek kb 99% az esélye), hogy öngyilkos lesz...

bocs hogy ezzel untattalak titeket, de már az is jól esett, hogy kiírhattam magamból. külön köszönet annak, aki volt olyan bátor, és végigolvasta :D megköszönném, ha megírnátok, ti mit tennétek a helyemben.