Úgy érzem, ha így döntenék, édesanyám lenézne. Velem van baj, hogy így is dönthetnék?

"Legalábbis ez az elképzelés."

Mármint a párod elképzelése.

Gondold át ezt az egészet, és ne menj bele olyanba, amit igazából nem szeretnél.

"Párommal összeköltöznénk, és lehetnék háztartásbeli. "

vs

"Nem is akarok eltartott lenni, soha. "

Tehát, az én tanácsom az lenne, hogy tegyél rendet a fejedben. Ne haragudj, de a kettő ellentmondásos.

Ha fontos neked ez a kapcsolat, és tetszene a falusi élet, akkor kiállsz magadért / magatokért és kész.

Nekem az egész családom "városi" emberekből áll. De én szinte minden szabadidőmet egy 100 lelkes faluban töltöm. Eleinte sokat kritizáltak miatta, meg remélték, hogy "ráunok", meg "kinövöm", de már rájöttek, hogy kénytelenek tiszteletben tartani, hogy én ott igenis otthon érem magam, és a jövőmben feltétlenül szerepelnek olyan tervek, amik szorosabban összekötnek azzal a vidékkel / életmóddal.

#6: Semmi ellentmondás nincs benn.

"és lehetnék háztartásbeli."

Ez csak azt jelenti, hogy meg van a lehetőség rá, ha akarná.

Jajj ne :(

Ne azért ne válaszd ezt az életmódot, mert édesanyád lenézve, hanem mert törődnöd kell magaddal! Írok pár indokot, és remélem, nagyon remélem meggyőzlek vele. Őszintén megmondom, fiatalon iszonyatosan kockázatos HTB-nek lenni. Ha ezt 1-2 gyerek és 20 éves párkapcsolat után, munkatapasztalattal, kellő megtakarítással akarnád megtenni, azt mondanám hajrá -de így? :(

1. Huszas éveidben jársz, fiatal vagy, házas sem vagy, együtt sem éltek - magyarán egy komolytalan kapcsolat a tiétek (ne haragudj, de ahol még együtt sem étek, az nem komoly). Hatalmas az esélye annak, hogy nem ebben a párkapcsolatban fogsz megöregedni. Mit kezdesz magaddal mondjuk 4-5 év múlva, egy óriási lyukkal az önéletrajzodban, lakhatás nélkül, korábbi foglalkozás nélkül, max. érettségivel vagy szakmával (mivel írtad, hogy te nem vagy diplomás), ha egyedül hagy a párod egy fillér nélkül? Visszamész anyukádhoz és a 0-ról kezdesz mindent?

2. Ebben a párkapcsolatban ilyen formában semmi nem lenne a tiéd, jogilag. Minden, amit pénzügyileg megszereztek a barátodé, és neked semmilyen vagyonod nem lenne. Még a TB-t is neki kellene utánad befizetnie. Pénznek zsebpénzt kapnál. Nem volt neked ez elég tinikorodban? Felnőtt fejjel erre akarod adni magadat?

3. Ha úgy költöztök össze, hogy a barátodat kiszolgálod, ellátod (mivel ez a terved), ha később munkába is állsz, SOHA TÖBBET nem fogod rávenni, hogy osszátok meg egyenlően a házimunkát. Az, hogy támogatná, hogy otthon maradj eleve egy arra utaló jel, hogy elnyomó típus, aki szereti, ha kiszolgálják és a másiknak nincs szava a háznál. Ezt gondold meg... - egyetlen férfi sem, aki az egyenlőség híve örülne annak, ha így akarnál élni! Különösen intő jel, hogy VITATKOZTATOK a barátoddal arról, hogy te dolgozni szeretnél. Szerinted normális dolog, ha a másik megszabja neked, hogy te mit tegyél?

4. Hiába nem éreznéd magad eltartottnak, az lennél. Gondolj bele mégegyszer. A párod nem csak elhagyhat, de érheti baleset, elbocsáthatják (ez manapság minden 2. emberrel megesik), csökkenhet a fizetése, stb. Mit tennél egy ilyen helyzetben, ha nem tudna többé kitartani? Sőt, mi lenne, ha gyerekeket akarnátok? Gondolod, hogy a gyes, amit kapnál bármire is elég? Még pelenkára is alig szinte... Hogyan akarnátok így megélni?