Számotokra melyik az ideális házas élet?

egyiket sem választanám. majd az éppen aktuális helyzetünk alapján közösen megbeszéljük milyen módon rendezkedünk be meg mi az ami mindkettőnknek a lehető legjobb. nem várom el a partneremtől, hogy takarítson utánam. és az is mindegy, hogy ki marad otthon a gyerekkel. ha azt mondaná a partnerem, hogy mindenképpen szeretne dolgozni, akkor akár vállalnám én is, hogy otthon maradok.

24/F

Nagyon jó kérdés. Régen úgy gondoltam, hogy mindenképpen a második. Most már nem így gondolom.

A hagyományos családmodellel az a baj, hogy a család eltartása teljes mértékben az apára hárul, a gyereknevelés teljes mértékben az anyára. A gyereknevelésben fontos az apa szerepe. Én úgy látom a társadalom egyre elviselhetetlenebb követelményeket vár el már a diplomás férfiaktól is. A munkaidő sokszor nem 8 óra, hanem még estefelé is elhúzódhat. És bár 200-300ezres fizu egy diplomás embernek nagyjából korrekt talán, de ebből egy család szűkösen tud kijönni.

A liberális családmodellel az a baj, hogy sokszor a gyerekek szívják meg, mivel egyik szülő sem igazán foglalkozik velük. A gyerekeket a suli és a tv neveli. Én nem szívesen bíznám a jövendőbeli gyerekeim nevelését a közoktatásra és a médiára. Egyre kevésbé vagyok bizakodó az óvonénikkel meg tanítónénikkel szemben.

Rájöttem, hogy nem biztos, hogy meg fogom tudni válogatni, kibe szeressek bele. Mivel lehet az illető a hagyományos családmodellt támogatná vagy a liberálisat, ezért ezt a kérdést számomra nyitva hagyom. Szerintem a 2. modell a jobb, de sosem lehet tudni, hogy alakul. Valaki elveszti a munkahelyét, egyik többet keres mint a másik, adódik egy új helyzet. Szóval szerintem ami igazán fontos, hogy tudjanak mindketten alkalmazkodni az új helyzetekhez. Azaz rugalmasak legyenek. Egy döntésnél figyelembe kell venni, milyen hatással lesz az a gyerekekre és a házastársra. Ugyanakkor nagy segítség manapság, hogy egy nő tud akár otthonról is dolgozni a babagondozás mellett naponta pár órát.

- Elvárnád a feleségedtől/ élettársnődtől hogy főzzön mosson takarítson rád/ utánad?

- Abban az esetben, ha ő nem dolgozik, azért én örülnék, ha segít nekem ilyen téren. Amennyiben ő is dolgozik, úgy természetesen ezeket közös feladatoknak tartanám

- Férfiak, titeket zavarna, ha a feleségetek foglalkozna a karrierjével vagy inkább amellett vagytok, hogy elsősorban anya legyen és maradjon otthon a gyerekekkel legalább iskolás korukig?

- Egyáltalán nem zavarna. Sőt, örülnék neki. Külön élmény lehet, ha a férfi és a nő karrierje egymással összepasszol. Én mindenképpen támogatnám a saját karrierjében. Ha sikeresebb a karrierjében, akkor akár én maradnék otthon a gyerekekkel.

- Mi a véleményetek a bébiszitterről?

- Én tartósan nem támogatnám a bébiszitter fogadását. Bár ez is személy függő, hogy ki mennyire megbízható ilyen téren. De jobban örülnék, ha inkább nagyszülőkre bízhatnám.

- Mennyire tolerálnátok ha a párotok család mellett kimaradna heti többször?

- Miért maradna ki? Ha a hivatása miatt, akkor ezzel semmi bajom nincs. Támogatnám is ezért. Ha bulizásról van szó, akkor azt nem fogadnám jól.

25/F

Az 1. lenne ideális (és nekem "menne is"), de nem hiszem, hogy egy nő megengedheti magának, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozza magát. Túl kockázatos. Annyi minden történhet: romló anyagi helyzet, válás, rossz házasság, hatalmával visszaélő férj, ne adj' ég a férj halála.

Az igazán ideális egy többgyerekes anya számára a rugalmas munkaidő / távmunka / részmunkaidő lenne, de ez olyan ritka, hogy igazából csak akkor működik, ha a nőnek saját vállalkozása van vagy egy családtag / ismerős vállalkozásában dolgozik.

- Ha otthon lennék, alapvetően nem várnám el a férjemtől, hogy a háztartási munkákkal foglalkozzon, de egy-egy alkalmi segítséget igen + pl. kerti munka egy részét.

- Ha lenne gyerekem, a óvodai és iskolai "nevelésre" gondolva, igyekeznék megoldani, hogy olyan keveset legyen benn, amilyen keveset igazán muszáj:(

- Bébiszitter nem ideális megoldás, elsősorban azért, mert nem engednék be egy idegent a lakásomba, főleg, ha nem vagyok ott... De vannak esetek, amikor muszáj.

- Tolerálnám, ha a párom "kimaradna", ameddig nem érzem magam emiatt elhanyagoltnak, elvégre a házasság nem börtön.

Második, annyi kitétellel, hogy semmiképp nem adnám egy évesen bölcsibe, hanem csak ovinál mennék vissza teljes állásban dolgozni.

Hiányozna a hivatásom. Ráadásul mindketten viszonylag rugalmasan dolgozunk, tehát jó eséllyel megoldható, hogy egy éves korától váltva legyünk a kicsivel. Addig egyértelműen anya mellett egy gyerek helye. Szerencsére a párom olyan pasi, aki simán bevállalja az osztott terheket nemcsak a mosogatás, de a gyerek terén is.

A bébiszitter - főleg ha egy megbízható nagyi - teljesen jó opció, de én csak alkalomszerűen fordulnék ehhez a megoldáshoz. Arra viszont nagyon jó, hogy az első szoptatós időszak után a pár el tudjon menni kettesben színházba vagy bárhova, és működjön párként továbbra is.

A fentiek alapján az esti "kimaradás" is megosztódhat, vagyis nekem is lesz alkalmam elmenni edzőterembe és magamra szánni heti pár órát, cserébe a páromat is "elengedem" sportolni, vagy barátaival találkozni. (Főleg, hogy ezek a találkák nem kocsmázások-nőzések, hanem kávéházi beszélgetések. Ide amúgy én is gyakran vele tartok, és ez valószínűleg a baba után is így lesz.)

Kicsit eltérő a 2-es, "liberális"-tól. Nálunk alapvető volt ugyanis, hogy a férjem is otthon maradt mindegyikőjükkel 2-3 hónapot :)

A kérdésekre:

- nem elvárom a férjemtől, hogy mosson, főzzön, takarítson rám/ránk, hanem alapvetőnek tartom, hogy megosszuk a feladatokat 50-50%-ban, nem kisegítést várok, hanem egyenlő munkamegosztást!

- ha a férjem elő akarta volna írni nekem én mennyit legyek otthon, amikor ő is rendelkezhet a saját munkaidejével és otthon maradhat, nem mentem volna hozzá

- a bébiszitter klassz dolog, amikor továbbképzésen vagyunk vagy nyaralni megyünk és a nagyszülők nem érnek rá.

- heti többször egyikőnk sem szeretne kimaradni, szerintünk nem ez a család értelme. Nem gond , szívesen szórakozunk egymás nélkül is, de nem heti többször.

Én annak a pártján állok, hogy mindkét szülő dolgozik, és mindketten vezetik a háztartást és nevelik a gyereket. Vagyis nőként én nem bírnám ki ha csak a háztartás és gyereknevelés lenne a dolgom, egyéb céljaim is vannak az életben. Én unalmasnak találnám ha állandóan otthon kéne főznöm-mosnom-takarítanom. Meg az is nagyon zavarna, hogy anyagilag függök a férjemtől, nem szeretnék kvázi eltartott lenni. Azt sem szeretném, hogy a férjemnek halálra kelljen güriznie magát hogy eltartsa a családot, nekem sokkal szimpatikusabb, hogy egyenlő mennyiséget dolgozunk, és egyenlő mértékben vesszük ki a részünket a háztartási dogokból és gyereknevelésből.

Szerencsére a párom nem várja el, hogy főzzek-mossak-takarítsak rá, nagyfiú már, ő is el tud mosogatni, felsöpörni, vagy betenni a szennyest a mosógépbe, nincs szüksége ellátásra. És én nem it tűrném el, hogy ezeket elvárja, mert nem cselédnek jelentkeztem, hanem partnernek, vagyis hogy egyenlő felek legyünk. Szóval én igenis elvárom, hogy segítsen a házimunkában, viszont cserébe nem kell eltartania.

Persze a gyerek miatt egy ideig a nőnek mindenképp otthon kell maradnia, de tuti nem bírnám ki otthon iskolás koráig. Amint lehetne, menne bölcsibe meg óvodába, én meg vissza dolgozni.

És ezt a párom sem várná el, tudja hogy számomra fontos a karrierem, és nem az anyaság a legfőbb életcélom.

Hát, ha a páromnak olyan munkája lenne, ami sok utazgatással jár, és emiatt sokat lenne távol... hát nem tudom, megbeszélnénk. Szerintem ő sem akarna magától olyan állást, ami miatt állandóan távol van a családtól, szóval ő is próbálná ezt elkerülni. Ha meg nem lehet, akkor megbírkózunk a helyzettel.

Egyik se, vagy éppen mindkettő? :)

Szerintem nagyon végletes a két dolog.

Véleményem szerint az az ideális, ha mindkét szülő dolgozik, az egyik teljes, a másik félállásban. A félállásban, vagy kötetlen munkaidővel rendelkező fél lenne az, aki ügyet intéz, hozza viszi a gyerekeket ha vannak, bevásárol, így neki is lényegében teljes állása lenne, és a takarítást, főzést közösen oldanák meg az egész családdal (bizonyos kor felett a gyerekekkel, hogy már korán hozzászokjanak ahhoz, hogy rendet kell tenni maguk körül).

De persze ez sokaknál nem lehetséges.

Azért nem mondtam, hogy a nő legyen félállásban, hanem, hogy az egyik fél, mert így nem lennének kőbe vésve a szerepek.

Viszont szerintem nem teljesen helyes a 2. családmodell, SZERINTEM így nem kapnak elég figyelmet a gyerekek. Vagy ha kap figyelmet a gyerek, akkor úgyse teljesedik ki a munkában, vagy ha ez a kettő mégis összejön, akkor szalad a háztartás. De még az is összejön, akkor összeroppan a dolgozó. Ezt gondolom, hogy valaki sérülni fog.