A vendégekre miért költ, és rám miért nem?

#8

Ja,még annyit,látom neked sem a lényeg maradt meg,a válaszomból...

Ne legyél csicska.

Válj el,adj esélyt magadnak,arra hogy legyen egy valamire való társad.

Ő nem szeret téged,előbb utóbb úgyis válni fogtok,ne pocsékold a véges idődet.

Ahogy észrevettem, sok helyen megy ez, hogy "a vendégnek drágábbat". Gondolom ez sokaknál egyfajta belső kényszer, hogy gazdagabbnak mutassuk magunkat, vagy attól való félelem hogy "mit szól a vendég ha olcsót teszek elé".

De valahol persze az is érthető szerintem, hogy ha vendég jön, akkor azt akarom hogy jól érezze magát, és ebbe beletartozik hogy normális felhozatallak kínálom. Ez persze nem egyenlő azzal hogy elhalmozom mindennel csak mert "úgy illik".

Nekem apám ilyen, kényszeresen akarja mutatni a "nagylelkű, kedves embert", és bárhova megy, ha csak 5 percre is, akkor visz valamit neki, nyulat, kacsát, gyümölcsöt. Ha orvoshoz megy annak is viszi a tojást, nyulat. Ezzel az a baj, hogy otthon egy undorító alkoholista állatként viselkedik, a zöldséget egyszer nem szedi le, se a gyümölcsöt, az állatokat sem ő neveli, de "eladományozni" el tudja. Na meg ha másnak kell segíteni, akkor azonnal csettintésre rohan, de otthon a kisujját nem mozdítja meg...ja és még csak nem is dolgozik, csak döglik vagy kóborol egész nap.

Na meg az is jó, mikor családhoz megy akkor a feleségnek mindig tép virágot anyám virágos kertjéből. Egyszerűen szarik bele a családjába, bezzeg idegeneknek a seggét is kinyalja.

De gyerekkoromból is csomó ilyen eset megmaradt "kedves" emlékként, hogy a szomszéd gyerektől kezdve az idegen gyerekig mindenkit ajándékkal halmozott el, meg mondta a kedves szavakat, és amint belépett a kapun, nekiállt velünk ordítani.

Szóval én a helyedben elküldtem volna a k.va anyjába és ott is hagynám. Sosem értettem hogy miért mindig az idióták találnak párt.

Haha nekünk a szomszédék voltak ilyenek. Nem lehetett nem látni mit művelnek annyira feltűnően csinálták. Vagy ők vendégeskedtek mindig valahol, vagy náluk voltak vendégek. A vicces az volt, amikor jött a villanyszámlás, vagy a gázszámlás. Na akkor lapítottak és nem nyitottak ajtót, mert arra már nem volt pénz.

De te miért szívatod magad egy olyan ember mellett, aki nem tisztel és a rangsorában valahol messze hátul vagy? Válj el és adj esélyt magadnak, hogy találsz valami értelmes pofát.

Nekem apám volt ilyen.

A barátainak, ivós, alkoholista haverjainak mindent megcsinált (apám is alkesz volt), egyet csettintettek és ő már ugrott, vitte őket mindenfele kocsival, stb. Minket, a családját meg magasról le se. Anyumnak könyörögnie kellett neki, hogy segítsen valamiben, mert annyira nem érdekelte a saját családja.

"Szép" emlékként megmaradt bennem (ekkor lehettem kb 14-15 éves), hogy az egyik haverjának a lányának a névnapja már 1 hónappal előtte eszébe jutott apámnak, mindig mondogatta, hogy ne felejtse el, vett neki virágot, meg nyakláncot, stb, az én születésnapomat, ami 2 hónappal utána volt, meg kompletten elfelejtette.

Szánalmasak és gusztustalanok az ilyen megfelelési kényszeresek, mert kifelé mutatni akarják, hogy ők milyen tehetősek, hogy ők milyen nagylelkűek, miközben belülről egy hatalmas nagy senkik. Szerintem is válj el kérdező. Ez az ember téged nem tisztel, neked mutatja meg otthon, hogy milyen is igazából, míg a vendégeknek vagy másoknak meg eljátssza a rendes és nagylelkű embert.

"A nagyot ne nyisd ki, az nem a tiéd. A kicsit megihatod"

Mintha valami neveletlen óvodás gyereknek mondta volna. Válj el, ő meg hadd jótékonykodjon a saját pénzéből, majd amikor nem lesz a hó végére semmije, akkor majd észbe kap.

Fúj, de utálom az ilyen embereket, szomszédunk dettó ugyanez a kategória.

Apámhoz egyszer átjött, akkor hozott drága pezsgőt, nekünk csokit, stb (ugyanígy a többi vendégnek is, akikhez elment, apám hallotta), eljátszotta, hogy ő egy csendes, nagylelkű nyugodt ember, ő sosem szeret vitatkozni, de olyan hülye volt, hogy le sem esett neki, hogy mi nem valami távoli bolygón élünk, hanem konkrétan a szomszédban.

Állandóan hallottuk, ahogy visítozott, üvöltött a családjával, mint valami beteg állat, múltkor azért kiabált a feleségével torkaszakadtából, mert a felesége a 10 forinttal drágább zsömléből vett, és hogy képzelte ezt, mert az drága. Apám meg anyám is mondta, hogy a mondókája közepe felé már hányingerük volt tőle, ettől a gusztustalan álszentségtől, hogy a vendégeknek, barátoknak mindent, a családjának meg egy nagy büdös semmit.

Válj el kérdező, add be a válópert, mert nem érdemes ilyen emberrel közös életet tervezni úgy, hogy neki a mások véleménye, a róla mások által alkotott kép sokkal fontosabb, mint te.

Ha meg nem akarsz válni, akkor csináltass egy saját bankszámlát, és legyetek külön kasszán. Mindenki saját magának vásárol be, mindenki a saját bevételéből gazdálkodik. Aztán ha a párod eljótékonykodta az összeset, akkor sem segíted ki. Talán észbe kap. Ha nem, akkor irány az ügyvéd.

Nálunk unokatesóm apja volt ilyen. Bár mi tudtuk ezt, így nem fogadtunk el tőle sose semmit. ha valamelyik rokonunkhoz/rokonához ment, elhalmozta mindennel, ajándékok, szép szavak, a feneküket is tisztára nyalta. Unokatesómékkal meg úgy bánt otthon, mintha valami leprás dögök lettek volna, üvöltözött, nem foglalkozott velük semmit sem, és így tovább. Aztán egyszer csak valami nagyobb rokoni összejövetel volt. Nem minden rokon volt ott, de kb a rokonság 80%-a, unokatesómék is (meg én is). A nappaliban volt mindenki, beszélgettek. Az apja természetesen ott is adta az ártatlan, mindenkivel jószívű bárányt, de ezt az unokatesóm (akkor volt 19 éves) nem bírtam már elnézni.

Aztán beszélgetés közben az apja egyszer csak megkérdezte, hogy "ugye hogy én mindig kedves vagyok otthon?", akkor unokatesóm rávágta, hogy nem. Aztán mikor megmondta az apja, hogy nem kell durcáskodni, meg hazudni, amikor ennél jobb apja nem is lehet, akkor unokatesóm kifakadt.

Elhordta az apját mindennek, hogy mennyire elegük van már, hogy otthon úgy bánik velük mint a kutyákkal, másnak meg előadja a kedves, jószívű apukát, elegük van abból, hogy ennyire megjátssza magát mindenki előtt, meg hogy velük azért üvölt, hogy spóroljanak, miközben másnak meg viszi a drága ajándékokat, stb stb stb. Unokatesóm mindent felsorolt neki.

És azt az arcot kellett volna látni! Az apja tiszta fehér volt, ledöbbent, mert most aztán mindenki előtt összeomlott az ő általa kreált kirakatvilág saját magáról. Meg sem tudott szólalni. Egyes rokonok (mi is) megmondták neki, hogy tudták ezt alapba, és ezért nem fogadták el sosem az ajándékokat.

Viszont ez jó hatással volt rá. Ez okozta a megfelelési kényszerének a végét. 1 hónapba telt, mire összeszedte magát, azóta normálisabb lett otthon a kapcsolatuk, és nem ajándékozgat senkinek sem drága cuccokat.

Kérdező, neked is a fejéhez kéne vágnod mindezt, és közölni, hogy ha nem változtat ezen, elhagyod, elválsz, és élje tovább az életét nélküled.

Úgy látom gyakori az ilyen jó "apa" :D

Hát nálunk mondjuk semmi beszéd nem hatotta meg soha, akár mi mondtuk, akár barát, akár idegen, akár szépen, akár kedvesen. Csak azért mondom, mert sokan képesek arra alapozni hogy "majd megváltozik".

Én apám csak annyiban változott, hogy mostanra alapból agresszív lesz az alkoholtól, és mindenkit nyíltan elkezd szidni, anyázni.

De gyerekként kifejezetten kiakasztott engem, is és a legtöbb ilyen "társasági gyűlést" ott is hagytam mikor beszélt. Mondjuk ő mindig is erősen énközpontú volt, ha beszélt is akkor is mindig magáról, és mindig a 25 évvel ezelőtti dolgairól hogy neki autója volt, meg egyedül építette fel a házát, meg ő mr. tökéletes...mellesleg a "saját házát" is anyám meg a rokonság építette míg ő részegen döglött...

De komolyan mondom, akinek ilyen férje van, az legalább a gyerekére gondoljon. Nekem a mai napig görcsbe rándul a gyomrom attól is ha visszagondolok ezekre. Nekünk is hány olyan alkalom volt, hogy az utcán hallom jókedvűen jönni apám, mindenkihez volt egy-egy kedves szava, elbeszélgettek, és amint belépett az ajtón elkezdett ordítani meg ok nélkül k..va anyázni ránk.

És a legrosszabb az egészben, hogy ha elkezded másnak mondani hogy milyen, akkor is te érzed magad rosszul, hogy a másik milyen "jó embernek" látja őt, és "mennyit dicsér minket"...otthon meg le voltunk hordva mindig minden szarnak.

Mondjuk ez a mások előtt dicsérés is nem a családjának/családjáról szól, hanem pusztán önmagáról, hogy "ő milyen gyereket csinált", és onnantól hogy ő "megcsinált" minden érdem őt illeti azért amit mi elérünk.

Őszintén szólva én ezt nem megfelelési kényszernek nevezném, hanem kib...szott nagy képmutatásnak. Értem én, hogy valaki azért kedveskedni akar a vendégeknek, de mindennek van határa. Sajnos én is ismerek pár ilyen embert, hogy otthon spórolni kell, még az 5 forint is nagyon fontos, de ha vendégségbe megy, akkor a 20.000 forintos pia ajándékként alap. Az igazat megvallva én nem értem azokat, akik az ilyen embereket nem hagyják ott a francba. Én nem tudnám az életemet olyan mellett elképzelni, aki másnak a valogát is tisztára nyalja, míg otthon a legolcsóbbat, legsz@rabbat mindenből, mert spórolni kell. Akinek ennyire fontos a kirakat fenntartása mindenki előtt, az ne akarjon maga mellé semmilyen társat, vagy gyereket.

Kérdező hagyd ott ezt az alakot. Ha ennyire nem tisztel, és ennyire lenéz, hogy neked a kicsi olcsó is jó, de a vendég drága narancslevéhez hozzá ne merj nyúlni, akkor nem érdemes reménykedned abban, hogy megváltozik, mert nem fog. Az ilyenre kár az értékes időt pazarolni, tegyen csak a vendégek kedvére, aztán maradjon egyedül.

Akit ismerek, pont így ment tönkre a házasságuk. A család le van sz@rva, de a vendégeknek a legjobbat, legminőségibbet. Ott az tette be végleg a kaput, amikor a gyerek meg a feleség ették a 3 napos kaját, a pasas meg a vendégeknek rákot vett. A feleség ezt már nem tűrte tovább, és borította a bilit mindenki előtt. Majd azonnal ment az ügyvédhez elválni. Azóta normális életük van, a pasassal meg nem tudom, mi lett.

(lány)Ismerősöm barátnője ugyanez a kategória. Magának meg másoknak a legpuccosabb dolgokat, a családnak kb semmit. Őt az anyja szerelte le végleg, amikor elhívott pár vendéget, az anyja főzött sokfélét, aztán bejelentette a csaj, hogy étterembe mennek, mert ők az itthoni moslékból nem esznek. Na akkor az anyja kiakadt, és kiadta az útját, hogy ő meg nem fog ilyen okádék természetű lánygyerekkel egy levegőt szívni, és elzavarta dolgozni, meg albérletbe.

Egyből le is szokott a nagy rongyrázásról! Érdekes módon azonnal eltűntek azok az emberek, akiknek jótékonykodott.

Gondolom nálatok is ez van kérdező. Azért nem vesznek semmit, azért nem kínálnak meg, mert kihasználják, hogy a párod ilyen ostoba és felszínes, meg úgyis vesz majd dolgokat magának. Ne hagyd magad!