Miért tartják sokan, hogy spórolva nem lehet teljes élete élni?

Mindenkinek más a fontos. Én megveszem a MAC-et, mert nekem megéri, de ruháért nem szívesen adok ki sok pénzt. Más helyre is leírtam, hogy arckrémért simán kiadom a tizenezret, de tusfürdőért az ötszáz forintot is sajnálom.

Amit leírtál, nyilván túlzás. Nem tudom elképzelni, hogy mire kéne 4 gép, de hát ez van.

Általában én is nézem az akciót, de van, amit akkor is megveszek, ha nem akciós.

Nem a te pénzedet költik, így azt csinálnak, amit akarnak.

Te meg be is szeded?

En ismerek olyanokat,akik mások elõtt elõadják magukat, drága dolgokat vesznek és utána egy hétig sem esznek rendesen, ugyebár spórolni kell.

Akiknek meg van pénzük,azok nem villognak vele,sõt eléggé smucigok.En is mindig spóroltam és spórolni is fogok.

És ha azt vallják akkor mi van? Nem igazuk van? Ha megtehetik, akkor minek garasoskodjanak? Csak azért mert más nem tud X dolgot megvenni, azért ők is mondjanak le róla?

Én mondjuk azt sem bírom, mikor valaki akkora istencsászárnak gondolja magát, mert ő spórol.

Amíg ezek "sokan" nem tehozzád járnak pénzt kéregetni, addig mit érdekel téged, hogy mit vesznek meg és miért?

Vagy kisebbségi érzésed van és máshol nem tudod bizonygatni magadnak, hogy te jobb vagy másoknál? Nincsenek barátaid?

Egyébként, nálunk van két nagyon erős asztali gép, mert én is meg a férjem is játszunk online és arra ez a legalkalmasabb. Van két laptop, mert a házban sem vagyunk az asztalhoz kötve, és ha úton vagyunk is kellhet, főleg, hogy én főállásban dolgozok online, neki meg mellékes van úgy. És végül van egy tablet, mert van amikor semmi extrát nem akarunk csinálni, de az a kényelmes, pl. ha ágyban vagyok és híreket olvasok, vagy leteszem a konyhapultra az online kikeresett receptet, azon vannak a fitness stb. alkalmazásaink. Ketten vagyunk öt gépre és kihasználjuk őket. Nocsak.

Nem azért veszem a drágábbat, bizonyos dolgokból, mert a tv-ben láttam, meg reklámozzák, hanem azért, mert tökéletesen tisztában vagyok az igényeimmel, elvárásaimmal és abból nem engedek, nem érdekel mennyi.

Ha valami tetszik, azt megveszem és nem várok a szezon végéig reménykedve, hogy lesz még méret.

Az ilyenekről mindig az jut eszembe, mikor anyósom 21 éves koromban megjegyezte, hogy minek járok mindig magassarkúban öregkoromra csúnya lesz a lábam. Mondtam neki, hogy lehet meg sem érem, ha meg mégis, akkor megműttetem és kész, nekem ez így jó és így tetszik. Ennyiben is maradtunk.

Sok pénzem is azért van, hogy annak megfelelő színvonalon éljek. Amúgy minek?

Amúgy a spórolj most hogy nyugdíjas korodra legyen szlogenekről jut eszembe mindig két rokonom. Az egyik két állásban dolgozott, hogy majd nyugdíjason élvezze a pénzt, amit addig összeszedett. A másodállásába menet elütötte egy kamion.

A nagyapám meg arra spórolt rendületlenül, hogy majd öreg korában, ha elég sok pénze lesz együtt, akkor kicsinosítja a házat és utazik, mert még hegyet sem látott, meg akkor majd szépen feléli a sok plusz pénzét. Na ő meg mire eljutott volna idáig megvakult.

Meg kell találni az arany középutat. Az ember éljem, mert elvégre azért dolgozik, ez alatt nem csak azt értem, hogy legyen hol laknia, meg legyen mit ennie, hanem járjon el ide-oda, engedjen meg magának ezt azt. De nem ész nélkül. Nincs okostelefonom, de szeretek színházba járni. Akciósan vásárolok mindent (élelmiszer, ruha, cipő), de jut pénz a gyerek különóráira...stb. Meg kell találni a kompromisszumot.

Egyszer élünk, ez igaz, de remélhetőleg sokáig, szóval azért nem árt félretenni a rosszabb időkre is.

Azért, mert összekeverik a zsugoriságot a józan megtakarítással.

Ha tényleg mindennek nézed az árát és soha nem engedsz meg magadnak olyan dolgokat, amiket szeretnél (kicsi "luxus") az tényleg szürke, keserű élethez vezet.

Azok akikről írsz meg a konzumidióta birkák, a másik véglet, akik egész életükben azért dolgoznak, hogy másokat gazdagítsanak. Felveszik a hiteleket, mert kell. Aztán ha gáz van, akkor állambácsi segítsen, vagy hozzád fordulnak, mert bezzeg neked van, és bezzeg neked nincsenek gondjaid.

Nyilván az átmenetet kell megtalálni, a középutat. Vegyen az Mac-et, aki annyit is keres.

Szerintem leírtad a két végletet, de ezek között bőven van átmenet.

Én például az adott, számomra megengedhető kategóriában nem szoktam durván spórolni. Ruhánál főleg nem, mert nehezen találok olyat, ami jó nekem, úgyhogy megveszem, amikor megtalálom. Ha leárazzák és spórolok rajta 2-3 ezer forintot azon az áron, hogy három napig járom a boltokat a szűkösebb készlet miatt, akkor már szerintem nem érte meg.

Ételnél se viszem túlzásba: tudom hogy nagyjából mi mennyibe kerül, amit szoktunk venni, és örülök, ha belefutok egy akcióba, de nem fogok átmenni másik boltba csak azért, mert ott 200 Ft-tal olcsóbb a csirkemell.