Elvált szülők gyermekei. Válaszolnátok?

5 éves voltam, amikor a szüleim elváltak és mivel nem voltam tisztában a helyzettel, mi is zajlik körülöttem, így nem volt nehéz elfogadni a helyzetet. A gyerekkoromat úgy éltem mint bárki más, nem volt semmi negatív hatása a mai napig, bár az apukámmal nem a legjobb a kapcsolatunk, találkozunk havonta, de ez nem sok mindent változtat.

Ha kérdésed van, írj bátran!:)

Engem anno eléggé megviselt, hogy apu elment, gyakorlatilag zokogtam és nem értettem, hogy mi történik és miért nem jön haza. Kicsi voltam 3-4 éves kb....

De hosszútávon nem befolyásolta az életemet, persze voltak időszakok, amik nehezek voltak és nem mindig kaptam tőle utána elég figyelmet, de főleg miután nagyobbacska lettem elfogadtam és gyakorlatilag ennyi.

8 éves voltam akkor. Napokat bőgtem végig, miután megtudtam. Az már csak a kegyelemdöfés volt, amikor kihívtak a konyhába (tisztán emlékszem az egész szituációra) megkérdezni, hogy melyikükkel akarok élni... Szörnyű volt. Mindkettejüket nagyon szerettem.

Anyámmal maradtam, apámmal sokat találkoztam. Elvitt néha magához (másik városba költözött), ott is aludtam párszor. Aztán anyámmal elköltöztünk 300 km-rel odébb, munkaügy miatt. Azóta havonta/kéthavonta találkozom apámmal. Nem csak a költözés miatt, de nagyon megromlott a viszonyunk. Mostmár rendeződtek a dolgok, de mindig jópofizunk a találkozásokkor. Annyit beszélünk csak, amennyit egy helyzet minimálisan megkíván, többnyire bájcsevegünk.

De amúgy hamar feldolgoztam, hosszú távon nem hatott negatívan az életemre. Csak az egykori nyitott, érdeklődő, kedves önmagam szinte teljesen eltűnt, totálisan magamba fordultam. Újabban félek apámtól, tehát mostanában is sírok miatta.

Pozitívumnak meg ott vannak a dupla ünnepek meg a dupla szülinap.

(14/l)

Én 5 éves voltam, amikor váltak a szüleim. Nem sok mindenre emlékszem az ezt megelőző időszakból, de arra pl. tisztán, hogy anyut hallotta, többször sírni és ez borzasztóan fájt nekem. :(

Anyuval maradtam, ez nem volt kérdés a szüleim között sem. Utána nevelőapám lett, akivel kamaszkoromban nem volt valami felhőtlen a viszonyunk, de lehet, ez akkor is így lett volna, ha ő az édesapám.

Édesapám 2 hetente hétvégére elvitt magához, meg szünetekben a mamáékhoz telelni, nyaralni. Szerettem vele lenni, de főleg a mamáéknál (édesapám szülei), ahol az unokatesóim is összegyűltek ilyenkor.

Én már belenőttem a válásba, nem tudom, megviselt-e és mennyire, nem emlékszem különösebben. Nekem mindig az volt a megszokott, hogy 2 apám is van.

De azt gondolom, ha már csak az üvöltözés, gyűlölködés, netán tettlegesség is megy, akkor jobb elválni, és békességben élni inkább külön-külön.

Nekem valamilyen szinten kilóg a történetem a sorból, mert az én szüleim akkor váltak el, amikor még meg sem születtem.

Édesapámmal is nagyon jó a kapcsolatom, a szüleim jóban vannak. 2 apukám van, anyukám élettársa 2,5 éves koromtól nevel. Szegénykével volt/van pár kellemetlen percem, amikor kihangsúlyoztam, hogy nem az apukám, ilyesmi. A keresztnevén hívtam mindigis, és sosem tulajdonítottam olyan nagy jelentôséget annak, ha nevelni próbált. Ô ezt tökéletesen kezelte/kezeli, de nem szívesen lennék a helyében. Sajnálom ezeket, amiket tettem, mert tulajdonképpen apaként szeretem, csak mégsincs meg közöttünk igazán a szülô-gyermek kapocs.

Édesapámat nagyon szeretem, ô is engem. A mindene vagyok. Persze ehhez anyukámnak is nagyon pozitívan kellett állnia, hiszen mindig mindent engedett apunak. A családjával sosem jöttünk ki jól, de ez gondolom akkor is hasonlóan ment volna, ha nem váltak volna el.

Késôbb, amikor felcseperedtem megtudtam, hogy nagyon sok mindentôl tiltott el anyu, mert nem bízott annyira bennem, hogy képes lennék megtenni dolgokat - amiket vagy megtettem évekkel késôbb magam miatt, vagy már nem volt rá lehetôség. Vagyis apukám nevelési tanácsai nem érvényesül(t/)nek.

Édesanyámmal (is) nagyon jó a kapcsolatom, a világ legjobb anyukája, nagyon szeretem. :)

De ha esetleg arra lennél kíváncsi, szenvedtem-e valaha emiatt a helyzet miatt, akkor azt kell mondjam, nagyon boldog gyermekkorom volt és semmi ilyesmire nem emlékszem. :)

18/L