Egyedul erzem magam. Mit tegyek?

Kisgyerekként nagyon szerettem a karácsonyt, az év legszebb napja volt. Aztán, ahogy kamaszodni kezdtem szépen kinyílt a szemem a családom hibáira. A valóságra, ahogy marják egymást, irigykednek, alig bírják ki az együttlétet és jópofizást. Nincs mondanivalójuk egymás számára, mindenki mondja a magáét és meg van győződve róla, hogy ő a legokosabb. Rájöttem, hogy családom legtöbb tagja érzelmileg sivár, a legkevésbé sem érdekli a másik. De nem tudtam mit tenni. Aztán felnőttem és már saját gyerekeim vannak. Próbálom úgy csinálni, hogy a mi ünnepünk más legyen. Nem drága szabvány ajándékokat veszek, amit az első plázában be lehet szerezni, hanem próbálok olyat venni, amivel tényleg örömet okozok. Nem tartom magam a szokásokhoz. Azt eszünk, amit szeretnének, még ha az nem is számít ünnepi menünek. Nem csili-vili szabvány karácsonyfánk van, amit ki lehet rakni a facebookra, hanem a gyerekek olyanra díszítik, amilyenre akarják. Mindenki felrakja a kedvenc díszeit, nem érdekel, hogy nem illenek egymáshoz. És persze, amikor jön a rokonság, mindig megjegyzi valaki, hogy nincs ízlésesen feldíszítve, Akkor ne nézze! Szenteste ezért nem is engedek be rokonokat. Az csak a miénk, és arra törekszem, hogy igazi érdeklődő beszélgetés és közös játék legyen. DE mindez abból a kiábrándultságból táplálkozik, amivel gyerekkoromban szembesültem. Egyszer majd te is eljutsz oda, hogy magad alakítod az ünnepet.