Normális ilyenkor az önelégültség?
Ha inted valamtől a testvéredet, aki nem hallgat rád... olyankor drukkolsz titkon, hogy neked legyen igazad? És elégedett vagy, ha ráfarag és beismeri, hogy hallgatnia kellett volna rád?
És édesanyák esetében, amikor látják, hogy a lányuk fejjel rohan a falnak, de a tinik minden öntudatával kikéri magának, hogy bárki beleszóljon az életébe... jogos a végén titkon örülni, a sajnálat mellett azt érezni, hogy na hülyegyerekem, majd legközelebb hallgatni fogsz az értelmesebbre?
Fogalmazzunk úgy, hogy emberi dolog, amellett, hogy az ember azért nem örül, ha a szerettei (tesó, gyerek) bajba kerülnek.
Drukkolni nem szoktam, hogy legyen igazam (általában az van ilyen vitáknál), inkább bosszant a tehetetlenség, mert nem tudom megóvni a pofáraeséstől.
exek viszonylatában normális
(ha azt kapja vissza az élettől pl amit adott)
de szeretteinkel szemben nem normális, én nem tudnám, viszont tapasztaltam már, hogy gyermeknek szinte önigazolásként mondják, hogy na ugye megmondtam, én ugye szóltam előre, magadnak köszönheted, stb
Nem, nem örül a szülő, mert nem akar rosszat a gyerekének.
Max. olyan pitiáner dolgoknál jön ez elő, hogy a málna fagyi jobb volt mint az eper. De ez a csipkelődés kategória. Alapvetően senki nem akar rosszat másnak, főleg nem a gyerekének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!