Mit a diagnózis az én esetemben? Mit tehetek ellene?

Ez hosszú történet lenne. A lényeg, hogy apám mindig is olyan volt, hogy soha életben nem dícsért meg, soha nem mosolygott rám, soha nem volt igazán apa. Ezzel szemben állandóan megkaptam tőle, hogy semmit sem érek, bárcsak ne születtem volna meg és a többi...

Én arra gondoltam, hogy megfelelési kényszerben szenvedek apám iránt, vagy valami hasonló, de pontosan nem tudom, hogy mi lehet itt a probléma. :(

Amúgy ők már tényleg eléggé megbékéltek egymással, de életem első 15 éve alatt szinte évente volt olyan, hogy anyám elköltözik otthonról. Mellesleg apám folyton részeg volt, hál' Istennek ma már keveset iszik.

Egyszer úgy berúgott, hogy meg akarta verni anyámat, erre odaszaladtan beleöklöztem az arcába, majd amikor a földre esett, belerúgtam a mellkasába. Szerencsére annyira részeg volt, hogy nem emlékezett rá másnap, de ha nem lépek közbe, az is lehet, hogy megöli.

Egyszer láttam őt kb. 2 éve, hogy kint ül a konyhában, a feje a két kezében volt és sírt. Nem tudom mi volt vele.

Amúgy lehet, hogy ez nálunk kóros. Dédnagyapám felakasztotta magát, nagyapám is folyton részeg volt, és ő is sokszor kísérelt meg öngyilkossági kísérletet. Nagynéném 1 éve akarta megölni magát. Lehet, hogy idegileg vagyunk gyengék...