Most először leszünk kettesben a férjemmel karácsony estéjén, úgy elszorul a szívem?

Bocsánat, de csak most jutottam gépközelbe. Azt hiszem, kicsit félreérthető volt a kérdés. Szentestéről van szó, akkor leszünk egyedül.

Ünnep másodnapján jönnek a gyerekek, és akkor "jön a Jézuska" is . A gyerekek nagyon szeretnek bennünket, ezért nem akarták, hogy szenteste egyedül legyünk, de tudom, hogy szerettek volna együtt lenni . Ezért mondtam, inkább ne jöjjenek szenteste, hogy élhessék a külön kis életüket is. Még nevettem is, legalább nem lesztek itt láb alatt.... de a szívem úgy fájt. Viszont utálom az önző embereket, és főleg nem akartam nekik lelkiismeret-furdalást okozni.

Tudom én, hogy ez így helyes, jól meg is vagyunk mi kettesben a férjemmel, de mióta élek, mindig együtt volt a család. Mikor fiatalok voltunk, a szüleinkkel ünnepeltünk, aztán míg élt édesanyám, vele és a gyerekekkel, aztán a gyerekekkel, unokákkal, és most először kettesben.

Még új a helyzet, ezért félek kicsit tőle. Nálunk mindig olyan bensőséges a szenteste, a karácsony, nevetés, vidámság, most meg csend, üresség.

Nagyon köszönöm a kedves válaszoitokat, és örülök, hogy sokan megértettétek, miért is félek picit...