Hogy állítsam le erről a férjem? Soha nem hagy meg semmit.

Próbáljatok otthon sütni, együtt, pudingot is tudtok együtt főzni és az olcsóbb és egészségesebb is, mint a bolti.

Kérdezd meg tőle miért eszik meg mindent egyszerre.

Ez nekem nagyon fura, annyira mások vagyunk (boltba 1-2 hetente megyünk, kivéve a zöldségest, több hónapra való étel van itthon, már a tartós fajtákból)...

Kikutatnám, mégis mi az ok. S vajon feleszik 20 pudingot is? Mert négyet elég egyszerű... Ha ilyen a ketchuppal és majonézzel, venni kell többet. Pont ez a két példa nekem még nem vészes, de ha tényleg mindent feleszik, az nagy baj. S az is, ha feleszi azt, ami a másé. Pl. vennék 2 ketchupot és közölném, hogy az egyik az enyém és kész.

Szóval én sok eseten gondolkodnék el, ez kicsit kevés infó még.

Azt azért elmondanám neki, hogy semmi oka megsértődnie, nekem van, ha valamihez majonéz kell és nincs, mert egy nap alatt felette...

De önmagában az, hogy egy csomót tudunk enni a kedvenceinkből, sokunkra jellemző. Én a sütiket nem szoktam meghagyni, de jóllakottan befejezem az evést és pl. holnap rendezvényre és rokonlátogatásra is kell almás süti, ezért nem ettem belőle sokat :) A csoki pedig a párom miatt párolog el mind egy szálig, mondjuk elég ritkán van itthon, s ő édesszájú, kalóriabevitelének minimum a fele édesség, szerencsére nem nagyon rossz összetételű.

Ja és pl. nálam a kedvenc mustár fogy el. Simán kieszem tubusból akár magában. Szóval ilyen esetek vannak, de mindent megenni azért más. Kivéve, ha túl kevés ételt vesztek, ugye, de nem hinném, hogy erről van szó.

A párod úgy viselkedik, mint egy kisgyerek.

Csináld meg azt, hogy közlöd, hogy X ideig külön kasszán vagytok bevásárlás ügyileg, tehát te csak magadnak veszel kaját, meg ő is csak magának. Szerintem le fog döbbenni, hogy mi mennyibe kerül, plusz meg fogja unni, hogy állandóan le kell futkosnia a boltba ilyen étkezési szokások mellett. A te cuccaidat meg különítsd el, vagy zárd el, ne is tudjon hozzáférni.

Nem lehet, hogy a párod kényszerevő?

Aki kényszerevő, az mindig késztetést érez arra, hogy egyen, megegye a megvett dolgokat akár 1 nap alatt, nincs betegségtudata, és megsértődik, ha felhozzák ezt neki.

Ha viszont felvázolod neki, hogy ez sokba kerül, nem 1 napra vásárolsz, és te sem akarsz naponta boltba futkosni, és erre megsértődik, akkor tényleg csak egy ordenáré nagy gyerek a férjed, így én is a külön vásárlást ajánlom, akár külön minihűtővel, amit le lehet zárni. Hidd el, hamar megtanulná, hogy nem csak 1 napra kéne vásárolni, plusz nem épp pénztárcakímélő, amit ő csinál.

Esetleg még azt is el tudom képzelni, hogy azért viselkedik így, mert gyerekkorában sokat nélkülöztek, vagy minden fillért be kellett osztani, és csak nagy ritkán jutott ilyesmikre.

Pszichológus. Minél hamarabb. Komolyan.

Addig pedig egyszerűen elé raknám az adagot, nem hagynám, hogy feltúrja a konyhát, és magának szedjen.

(4 bolti puding viszont nem olyan sok azért :D )

Arra viszont kíváncsi lennék, hogy ki pontozza le ennyire az összes választ.

Mégis mit kéne akkor erre írni?

Meg kéne simogatni a férj fejét, hogy igen drágám, zabálj csak be nyugodtan mindent egy nap alatt, majd max az egész fizetésünket kajára költjük?