Hogy állítsam le erről a férjem? Soha nem hagy meg semmit.

És legénykorában milyen volt?

Vagy amikor férjül vetted, már akkor is mutatta ezeket az éhenhalásos tüneteket? Mert akkor kipróbált, mindmegette.hu állapotában vetted férjül, és ne csodálkozz...

Az enyém is ilyen volt.

Megmagyaráztam neki, hogy ezeket több napra vesszék és ha ma megeszi, akkor holnapra nem lesz, mert nem veszünk. (tényleg nem is vettünk) Úgyhogy megtanulta nagynehezen beosztani.

Már eljutottunk odáig, hogy a csokit is beosztjuk, nem egy evésre esszük meg az egész táblát :D

Amúgy nálunk is volt sértődés, mert mondtam neki, hogy baromi sokat költünk kajára és hogy ebben fogunk tönkremenni. De megértette és belátta, hogy nem szabad falánknak lenni.

Szerintem minden reggel írd össze a bevásárlólistát, nyomd a kezébe, hogy na apuka, ezeket kérem délutánra.

Elég hamar meg fogja unni az állandó vásárolgatást, egy idő után az is feltűnik majd neki, hogy ez rettentő sokba kerül és nem megoldás.

Hála égnek az én férjem tök jól beoszt mindent. Fizukor veszünk kb 10-10 joghurtot, 10-10 túrórudit vagy tejszeletet vagy ilyesmit, és minden nap csak 1-et eszik meg ő is, én is :)

Beszélgess el vele, hogy nem fogsz minden nap 1000 ft-ért pudingot venni meg ilyesmi , nem azért van a kaja a hűtőben, hogy 1 nap alatt megegyük. Bár ha ehhez keres havi félmillió forintot mondjuk minimum, akkor üsse kavics.

szerintem ez a vásárlásos dolog olyan mint kecskére bízni a káposztát...

én pl nem mennék be mindennap a boltba édességért, de ha mondjuk minden nap vennék kenyeret és kellene édesség vennék azt is...mondjuk nekem anyagilag nem megterhelő, szóval nincs ilyen fék sem, hogy "nem szabad" "nem tehetem meg"...

22F

Szerintem ez már valami pszichés zavar. Azt még talán megérteném, ha lenne mondjuk egy valami nagy kedvence (pl. ketchup) és mindenhez azt enné...de hogy mindenféle étellel ezt csinálja az már azért túlzás.

Számomra felfoghatatlan hogy a legtöbb emberben alig van önkontroll.

Azt nem értem, ez miért megmosolyogni való. Csak mert férfiakról van szó?

Nekem volt olyan korszakom, hogy falási rohamaim voltak, önkontroll nélkül ettem. Nem kellett éhesnek lenni, szó sem volt vércukor ingadozásról. Levegőt sem kaptam, de ettem.

Igaz, egyedül éltem, nem más elől ettem meg. Menjen el pszichológushoz. Ez nem normális.