Aki felköltözött Pestre távol a családtól, hogy bírta megszokni?

Pesten egesz sok zoldterulet van, a hatalmas szmog sem igaz, csovesek is vannak videken, kosz szinten...

Laktam pesten, laktam videken, lakok kulfoldon - remekul meg lehet szokni mindet :)

Nem lehet :) 8 év alatt sem szoktam meg, amúgy a végén a budai zöldövezetben laktam s nagyon szép helyeken jártam dolgozni gyalog, át valamelyik temetőn, ami tele volt lombos fákkal, ősszel csodás volt :D

De nekem nem valók a nagyvárosok s ugye, nem saját házban Magyarországon eleve nem olyan stabil és nyugalmas az élet.

Megvoltam valahogy azért, persze, az gyorsan ment, az alapfokú megszokással nem volt baj. De sosem éreztem ott otthon magam s mindig zavart a város mérete, zaja, miegymás.

Most 2 pici falu között lakom (miután évtizedekig 20-30 ezer fős településeken, majd Budapesten laktam), ezt már könnyű volt megszoknom :D Másnak ez lenne zavaró, hogy 4 km-re van a legközelebbi falu.

Meg lehet szokni tapasztalatból mondom. Egy évig kínozni fog a honvágy, de ez teljesen természetes.

Próbáld meg felfedezni a nagyváros szépségeit és ne próbáld összehasonlitani azzal a hellyel ahonnan te jössz, mert lehetetlen.

A levegoszennyezeshez hosszaszoktam eleg hamar, zolt terulet is van eleg sok, egy nagy park mellett laktam en is pont. A kosz, hajlektalansag megvolt a faluban is, ahonnan jottem, csak ott a helyi kocsma es kisbolt elott ment a keregetes es a reszegedes, nem pedig az aluljaroban.. Nem nagy kulonbseg.

Amit nagyon fura volt megszokni az elejen, hogy mennyit kell kozlekedni.. A falumban 15 perc setalval mindenhol ott voltam, Pesten napi par oram elment csak buszozassal. Nekem Budapest meg pont jo volt, de oszinten szolva nem szivesen koltoznek nagyobb varosba.

10 evig laktam Pesten, megvannak az elonyei is szerintem a nagyvarosnak, en szerettem ott lakni. Honvagyam nem volt, orultem, hogy messze vagyok a csaladomtol.

Most kulfoldon elek, egy negyedakkora varosban, mint Budapest. A videki elet nem nekem valo, kell a nyuzsges, de az 500ezres lakossag nekem pont jo, nem kell sokat utazgatni varoson belul, de azert megvan a nyuzsges, mindig van programlehetoseg, amit szeretek :)

Én 15 év után még mindig nem tudtam megszokni. Hiába vannak szépségei is, a falumat, az otthoni házunkat, az állatokat, az erdőt nem pótolja semmi. Ha néha hazautazom, és leszállok a buszról, szó szerint édesnek érzem a levegőt, és valamiért úgy érzem, mintha 10 évet öregedtem volna. Az meg, hogy nincs az az állandó zaj, zúgás, hanem CSEND van, egyenesen megváltás.

Korábban, amikor még nyárra haza tudtam menni, több napig tartott, mire lassan lenyugodtam az otthoni életritmusra, és egy hétig, amíg végre kezdtem magamhoz térni, és jobban érezni magam. Ma már sajnos nincs lehetőségem ilyen hosszabb időkre hazamenni, max 1-2 napra, de azt is ritkán. De ez is úgy kell nekem, mint egy falat kenyér.

Félreértés ne essék, ide köt a munkám (otthon semmi munka nincsen sajnos), a párkapcsolatom, a barátaim, van elfoglaltságom bőven ahhoz, hogy ne ezen keseregjem folyamatosan, de még így sem érzem az otthonomnak Budapestet, nem vagyok a helyemen. De gyakran hazaálmodom magam.

Persze amennyit csak tudok, megyek kirándulni itt is, pl. a visegrádi erdőkbe, de hiába erdő-erdő, nagyon más, mint az otthoni. Még a földnek is teljesen más szaga van.

Így alakult az életem, ez van.

Van, aki meg tudja szokni -- én nem, sajnálom.

Én szar családi közegből jöttem el, alkoholista apa, folyamatos megaláztatás minden nap...így gyakorlatilag megváltás volt.

Amúgy is koliban voltam évekig, ott meg van élet, mindig akad valaki hogy ne unatkozz.

Baromi nagy város, a legtöbb helyen nincs szmog, se több mocsok mint bárhol máshol. A csöveseket is leszarja az ember előbb utóbb, és zöldterület is van dögivel. Otthon város szélén is megvoltak a részegek, meg a városban a csövesek, nem kell ehhez Pestre menni.

A közlekedés zaját szokták sokan említeni, de otthon is ugyanúgy hallom a 2 km-re lévő vasút és főút zajait, meg nem egy falu van ahol naponta 100 kamion hajt keresztül azon az egy utcáján ami egyáltalán van.

Ettől függetlenül, ha normális családi körülményeim lennének, akkor én is biztos vissza vágynék, akárhol nő fel az ember, örökké kötődni fog a helyhez, örök emlékei lesznek.

Na meg az hiányzik, ami anno a szülőknek megadatott, hogy felesé, saját ház, egy hely ami csak az enyém, nem az hogy szobát bérelek, idegenekkel lakva fél-1 évente költözve.

Imádtam az első perctől fogva.

Pestnek nem csak árnyoldalai vannak, hanem jó pontjai is. Minőségi éttermek, sok kiállítás, múzeum, nagy választási lehetőség sportokból és sportklubbokból, sok látnivaló, sok kulturális program, rengeteg koncert. Nagy piacok.

Zöld terület van, az egyetem közelében volt több is szerencsére, és ahol laktam is. Szerintem nézz utána. Sok szép, ápolt park van, ahol nem csövesek alszanak a padon!

"Csövesek"mindenhol vannak, még az aprócska falukban is.

Kosz vidéken nagyobb.

Abban igazad van, hogy kevés a zöld terület, de aki nagyvárosba költözik az nem azért teszi, hogy a természetet járja, hanem dolgozni, vagy tanulni. Szabadnapon ki lehet menni a parkokba, elég sok van belőlük, de nem kell a városban maradni, fél óra alatt nagyszerű kirándulóhelyeket találsz Budapesten kívül.

Én a szmogot sem fettem észre, hogy elviselhetetlen lenne, az egyetlen amit szokni kell az az állandó zaj, de ez is helyfüggő (laktam már a belvárosban, forgalmasabb külvárosi részen, meg olyan helyen is, ahol az utcában autó reggel és délutàn haladt el, amikor a lakók munkába mentek/jöttek)