Mennyire tartjátok normálisnak, hogy egy 27 éves férfi a szüleivel él úgy, hogy van saját lakása?

"Igen, természetesen főztem, mostam, takarítottam rá."

És ez miért is természetes?

"Igaz a lakásban éltünk, de ő kötelező jelleggel minden pénteken fogta magát, és haza ment anyucihoz, vasárnap pedig vissza jött. Amikor szakítottunk, pedig rögtön még aznap haza költözött. De akkor úgy látszik, csak én várom el egy férfitól, hogy legyen önálló és független ilyen korban, pláne, ha még a körülmények is adottak hozzá."

Az én exem már külön lakásban élt, amit anyuci és apuci adott neki neki örökségből. Nálunk úgy nézett ki, hiába ölözött el, még mindig a család nyakán lógott. A húga adta neki a rossz tanácsokat arra vonatkozóan, h mit is kéne tenni velem, h jobb legyen a kapcsolatunk, és minden nap elmentek étterembe kajálni 2 órát esténként, majd hazakísérte őt, és éjjel még 3-4 órát beszéltek. Heti 4-5 alkalommal az anyjáékkal evett étteremben, minden nap az volt az első, hogy az anyjának telefonáljon akár hétköznap, akár hétvégén. A anyja még abba is beleszólt, h én mit vegyek a saját pénzemen, és megmondta a fiának is, h mondja meg nekem, h mire költhetem!!!

Szóval külön lakott, mégis csak az alvás volt az, meg a reggeli cécó, amit otthon csinált, gyakorlatilag mégis a családtól függött, mindent megmondtak neki, h hogy csináljon, épp csak azt nem, hánykor menjen ki reggel WC-re.

Szóval nem lehet általánosítani, h attól, h külön van vlki, már önálló is.