Ti elfogadnátok így a segítséget, lenyelve a sértegetéseket?
32 hetes terhes vagyok. Vérzés és nyitott méhszáj miatt 2 hetet voltam kórházban, hétfőn engedtek haza. Az orvos szigorú fekvést írt elő. Van egy 4 éves fiunk, mellette ez nehezen megoldható. Reggel a férjem viszi oviba, hétvégén is ő foglalkozik vele de heti 2x nem tud időben eljönni a munkahelyéről. Ezeken a napokon anyósomat, férjem nagymamáját és az én nagymamámat kértük meg, hogy segítsenek.
Jönnek is szívesen, de sajnos megjegyzéseket tesznek. Hogy ez csak hiszti, ez ő idejükben nem volt veszélyeztetett terhesség, hogy igazából semmi bajom stb. Már nagyon nehezen tudok nem odafigyelni ezekre.
Volt már egy vetélésem, de erről nem tudnak. Emiatt nem akarok kockáztatni, de nagyon ott tartok hogy megköszönöm az eddigi segítségüket és lesz ahogy lesz.
Ti mit tennétek? Kockáztatnátok?
Elengedném a fülem mellett a hulyeségeket. . Fontosabb most az, hogy a fiadat ellásd, sajnos ilyen áron kell, akkor igen. Gondolom, ha tudnál szólni másnak, akkor szóltál volna. Én is két hétig feküdtem, de még a 80 éves öreganyám sem tett rám megjegyzést, illetőleg senki. Én elfogadnám, max 10 percet beszélnék velük, akkor is terelném magamról a témát, hogy ne legyen lehetőségük rajtam köszörülni a nyelvüket. Egyszer ennek is vége lesz.
33 hkm
Semmiképp sem kockáztatnék. Ha nincs más megoldás, akkor ezeket, sajnos, le kell nyelni.
Óvónénit esetleg nem lehet megkérni, hogy heti 2x vigye haza a kicsit? Vagy valamelyik szülővel nem vagytok ilyen viszonyban? Gondolom, csak egy-két óráról lenne szó. Nálunk nagyon aranyos, segítőkész óvónéni volt (a munkám miatt előfordult, hogy csak 6 körül értem haza), ő kérés nélkül is megtette, persze megkérdeztem, mivel tudnám viszonozni.
én a teljesség igénye nélkül azért elmondanám nekik, h oké, értékeled a segítséget, de süket sem vagy.
Anyáink, nagyanyáink idején sokminden másképp volt s unokáink idejében is már sok minden másképp lesz.
Hülyeség ezeket összehasonlítani.
Apuka beszéljen az asszonykórussal: az orvos diagnózisa ez, és az orvos döntése, hogy mit kell tenned.
Egyébként 2x ne tudná egy óvodai szülőtárs hozni a gyerkőcöt?? Sok helyen működik: pl reggel egyik gyerek szülője viszi, délután másik gyerek szülője.
Ha nem tudnék mástól segítséget kérni - sógornő, barátnők, ovistárs anyukája, szomszéd néni vagy bárki, akiknek később viszonozni tudom valamilyen formában a szívességet, vagy nem lenne anyagi lehetőségem egy megbízható alkalmi bébicsősz segítségét igénybe venni két hónapra, akkor mindenképpen elfogadnám, mert a születendő gyerekem élete és az egészsége lenne a legfontosabb.
A megjegyzéseikhez próbálnék úgy viszonyulni, hogy tudatosítom magamban, hogy a saját tudatlanságukon, tájékozatlanságukon, illetve ezzel együtt a saját korlátaikon nem tudnak túllépni, és igyekeznék nem haragudni érte, és nem a szívemre venni, akármilyen rosszul esik - egyébként érthetően, és teljesen jogosan.
(Még ha netalán bármiben igazuk lenne, akkor sem vall valami nagy érzelmi intelligenciára ilyen megjegyzéseket tenni egy kismamának, nemhogy olyankor, amikor valaki nem jókedvében pihen, hanem szigorú orvosi utasításokat betartva fekszik és pihen, azért, hogy elkerüljön egy esetleges koraszülést annak minden potenciális következményével együtt.
Esetleg még annyit tennék, hogy amikor rázendítenek erre az "igazából nincsen semmi bajon, bezzeg az ő idejükben így volt meg úgy volt" szövegre, akkor megadnám nekik a szülész-nőgyógyászom elérhetőségét, hogy ha gondolják, osszák meg vele a gondolataikat, hátha az orvos belátja az érveik hatására, hogy szakmailag rossz döntést hozott. (Ezt mondjuk nyilván csak viccből írom, mert elég egyértelmű, hogy még ha minden irónia nélkül mondanám, hogy ha gondolják, tájékozódjanak az orvostól arról, hogy szerinte miért indokolt feküdnöm, abból is nyilván sértődés lenne, mert szerintem valahol azért mélyen belül érezniük kell, hogy védhetetlen az álláspontjuk , és pontosan tudják, hogy ha ugyanezeket az észrevételeket egy orvosnak mondanák el, akkor lejáratnák, nevetségessé tennék magukat, és azt is elég valószínűnek tartom, hogy az egójuknak van arra szüksége, hogy fújják azt a bizonyos "bezzeg mi annak idején" kezdetű nótát.)
Annyit mondjuk lehet, hogy azért megkérdeznék, ha továbbra is megjegyzéseket tennének, hogy ha netalán ők lennének ilyen helyzetben, akkor valóban felülbírálnák-e egy orvos ultrahangvizsgálatra alapozott szakvéleményét, és megszegnék az utasításait, vállalva a koraszülés kockázatát.
A férjed egyébként mennyire határozottan áll ki melletted ebben a kérdésben, amikor az ő anyukája és a nagymamája mondanak ilyesmit?
Fel a fejjel, már csak 1 hónap, és nyugiban megszülhetsz. Viszont én nem szólnék semmit, elengedném a fülem mellett. Tudom, hogy nehéz, én anyósom szekálását engedtem el több évig. És sokszor nehéz volt nem megfojtani egy kiskanál vízben. De hidd el, eljön még a te időd. Szorulnak még ők a te segítségedre. Kapják csak vissza. Te is segíts, de csak pampogva.
Az ágyat meg emeljétek meg lábrésznél, ha még nincs megemelve. Elég egy arasszal, csak hogy a méhszájad tehermentesítve legyen. De gondolom ezt az orvos is mondta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!