Mit gondoltok arról a kapcsolatról, ahol az egyik fél külföldre megy dolgozni és kb.2-3 havonta jár haza, van tapasztalatotok ilyenben esetleg?

Azt, hogy ez nem kapcsolat, az én szememben legalábbis.

Azt mondják, a szerelem sok mindent kibír. Ha így nem működik valami, az valóban csak kapcsolat.

Nekem van tapasztalatom, de nem pont ugyanilyen távkapcsolatban. Mi közel 3,5 évig éltünk távol egymástól, mindketten egy-egy másik külföldi országban. Átlagban havonta egy hétvégére tudtunk találkozni, tehát azért sűrűbben, mint ti. Mielőtt kimentünk, 4 éve voltunk együtt, együtt is éltünk. A távkapcsolat után mindketten hazaköltöztünk, összeházasodtunk és már 4,5 éve vagyunk házasok. A távkapcsolat első hónapjaiban nagyon sokat aggódtam, hogy ennek tuti vége lesz, de nem így történt. Nagyon megerősödött a kapcsolatunk, és a végén is teljesen evidens volt mindkettőnknek, hogy összeházasodunk. Ha megint abban a helyzetben lennék, újra vállalnám a távkapcsolatot, mert szakmailag és anyagilag és tapasztalat szempontjából is mindkettőnknek nagyon sokat adott.

A szomszedom is ezt csinalta... valas lett a vege, mindketten felrekacsintottak.

Ha a kapcsolat tényleg jó, akkor semmi probléma nem lesz belöle, ha meg eleve nem stabil, akkor tényleg szétmennek. (akik meg "félrekacsintanak", azok egyébként is azt tennék, csak idö kérdése.)

Szerintem a jó kapcsolat sem kapcsolat, ha nem látod a másikat. Ennyi erővel távkapcsolatban élek Bradley Cooper-rel, csak nagyon-nagyon ritkán látjuk egymást.

Most őszintén, olyan emberek pontozgatnak itt le, akiknek semmi tapasztalatuk a kérdésben...

Szomszéd kamionos is ezt csinálja, azóta van 3 gyerekük, a feleségnek sosem kellett dolgoznia, építettek lakást, többször cseréltek már autót...ők elég jól bírják.