Sok dologban különbözik a gondolkodásom a családométól. Mit tudok tenni hogy azt csinálhassam amit én szeretnék és jónak látok, de közben ne kelljen mindig összevesznem valakivel?

Vallásos családban nőttem fel, és jàrtam is templomba kb 1 évvel ezelőttig (ritkán most is elmegyek amúgy). Igzából semmi bajom a vallással, csak én sok dolgot màshogy gondolok. Biztosan van aki elítél a gondolkodàsomért,lehet kicsit igaza is van, de én úgy szeretnék élni hogy jól érezzem magam. A családom úgy gondolkodik, hogy egy lány és fiú kapcsolata úgy működik, hogy szépen megismerkednek stb és csak azzalnfeküdjön le a lány akihez hozzà is akar menni. Én viszont nem tudom úgy elképzelni az életem hogy várok az 'igazira' évekig, összeházasodunk és csalàdot alapítunk stb.. 18 éves làny vagyok, egy kapcsolatom volt eddig de csak nagyon rövid ideig tartott és nem is élveztem. Nem is szeretnék egyelőre kapcsolatot, viszont egyre inkább vágyom rá hogy lefeküdjek valakivel. Igazából ismerek is olyat akivel lehetne, de a szüleim tudta nélkül nem szeretek semmit se csinálni mert amúgy szeretem a családomat. Meg persze mindenképpen védekezni akarok, de én csak a tablettában bíznék eléggé, és azt se igen lehet úgy szedni hogy senki ne tudjon róla...Viszont ők sose fogadnák el hogy lefeküdjek valakivel aki nem is a barátom. Valakinek van valami ötlete hogy ilyen helyzetben mit tudok tenni?