Más is ilyen elfuserált mint én? Lehet ezen változtatni?

nem, soha. en kifejezetten orulok ha a gyerekemet tobb ember szereti, es o is tobb embert szeret.

en nem ketelkedek magamban.

háát másfél évesen az én anyám nem vitt minket állandóan nagyiékhoz, mert a nevelés a szülő dolga, nem a nagyszülőé.persze ez csak azért bukik ki belőlem, mert sógornőm durvábban csinálja,de a lényege ugyanez:

ő spec csütörtöktől-vasárnapig a nagyszülőknél van a gyerekkel és addig a kanapén gubbaszt, persze ő eteti és pelenkázza, meg fürdeti a gyereket,de a szülői gondoskodást a nagyszülőktől kapja. Így a gyerek a nagyszülőkhőz jobban kötődik, mert igazán ők töltötték be a szülő"biztonság" szerepét. A dolog egyszerű ne vidd át annyiszor akkor nem leszel féltékeny és a gyerek sem zavarodik össze. Ilyenkor bárkitől kap ugyanannyi törődést mint tőled, az a szülő szerepet tölti be nála. Olyan ez mint a gazdag nők problémája, amikor a dadust kezdi el szeretni a gyerek(még szép hisz az van vele sokszor).

Persze a te eseted nem olyan mint sógornőmé, de hasonló.

"próbálom jól nevelni"

Egy gyereket nem feltétlenül nevelni kell, hanem elsősorban szeretni. És ez elég szokott lenni :-)

Semmi gond nincsen, minden anyuka meggyőződése, hogy csak ő tudja, hogy mi a gyereke szükséglete. Én meg, nem is túl fiatal apuka létemre azt mondom, hogy a gyerek igenis tanuljon meg alkalmazkodni. Ez nagyon fontos. És ha a nagyszülők szeretettel fogadják, akkor legyen náluk bátran minden második nap.

Aztán nálunk is volt, hogy a fiam próbálta volna azt csinálni, amit a nagyi megengedett nekik. És mondtam, hogy nem lehet. Itthon nem lehet akárhol enni, csak az étkezőben. És megértette...

...hogy ott azok a szabályok, és ahhoz kell alkalmazkodni, itthon meg ezek a szabályok és ehhez kell alkalmazkodni.

Annál talpraesettebb lesz, mennél több helyzetbe keveredik, és tanul meg hozzájuk alkalmazkodni.

(Nyilván normális erkölcsi értékekkel bíró emberekre és helyzetekre gondolok itt most...)