Mikor lép fel megszokás egy kapcsolatban és mikor van az ha elmúlik a szerelem?
A barátommal 3,5 éve vagyunk együtt. A szerelem átalakult szeretetté, ezt meg is beszéltük már, szerinte ez normális. Tudom ezt magamban kellene rendben raknom, de néha úgy érzem h az agyamra megy és már unok vele lenni. Már nem szeretgetjük egymást mint régen, a csókok is elmaradnak, a nemi életünkről nem is beszélve. 20 éves vagyok és úgy érzem hogy ebben a korban még nem kellene kihűlt szerelemnek lennie, és a szexnek is érdekesnek, izgatónak kellene lennie. A napunk úgy zajlik, hogy ő reggel elmegy melózni, én iskolába és este hazaér, lefürdik, olvas, vagy gépezik és aztán alszunk. nagyon keveset beszélgetünk és nagyon ritkán megyünk el valahova.
pl. sétálni is alig van kedve lemenni mert fáradt, inkább gépezik még. A gépezései is kivágják a biztosítékot, mert mikor előtte ül, elvárja hogy én csináljak neki reggelit, vacsorát. Én elhiszem hogy fáradt de nekem sem móka és kacagás egy nap. Néha úgy gondolom h el tudnám képzelni nélküle az életem, de őt sem szeretném megbántani. Mit tanácsoltok? Mentsem ami még menthető?
Szia!
Mi 2,5 éve vagyunk együtt,igaz az iskola miatt csak a hétvégét töltjük együtt.Nálunk is átalakult a szerelem mély szeretetté, ezt meg is beszéltük.Szerintem akkor vagy az igazival,ha már elmúlt a rózsaszín köd, látod a hibáit is és azok ellenére mély szeretetet érzel iránta.Tehát már a reális énjét látod,mégis őt választod és ez ugye kölcsönös.Tehát nem elmúlik a szerelem ,hanem átalakul.Mi sem szeretkezünk már annyit mint az elején,nincsenek azok a nagy bújások meg több órás nagy beszélgetések.Ismerem, tudom mire vágyik,mi esne neki jól, és mert szeretem ez meg is teszem, és tudom ,hogy ezt ő is megteszi irányomban,mert ismer,"megszokott",szóval ez nem is olyan rossz dolog:)Az elején azért bizseregtünk és kívántuk annyira a másikat mert az izgalom is benne volt,hogy új és ismeretlen,idővel ezek az érzések tűnnek el és a mély szeretet marad helyette.Én is szoktam úgy érezni ,hogy mi lenne ,ha nem lenne velem, és ilyenkor mindig történik valami: hallok egy párról vagy látok egy szitut és rájövök mekkora kincs az én párom és milyen remek ember és mennyi mindent köszönhetek neki és újra belé szeretek és megkívánom és nem tudnék betelni vele,ahogy aranyosan rám néz vagy magához ölel és simogat, újra érzem a kis szikrákat,igaz nem a gyomromban lévő pillangók teszik ezt a hatást,hanem a biztonság,hogy tudom ő az enyém én pedig az övé.
21 l
Szerintem most kell abbahagyni,mert ez csak rosszabb lesz!!
Hidd el tudom mit beszélek már én is megjártam a hadak útját!
Én is ezekkel és hasonló problémákkal szembesültem.Egyszer aztán betelt a pohár és kiborítottam!
Ma már nem bánom,minden amit elképzeltem álomba illő és még néha magam sem hiszem el.Minden ami eddig ellaposodott az a helyére került és azóta is izzik!!!!
Hát mondom neked,lépj ki ebből a rabságból és légy szabad!
Velem pont ugyan ilyen a helyzet, annyiban más, hogy számítógépezés helyett az én párom tv-t néz, és 6 éve vagyunk együtt. Azt tudom tanácsolni, hogy, ha úgy érzed, lépj le mielőbb, mert ahogy tellik az idő, csak jobban fogod bánni, ha nem tetted. Jobban fogod sajnálni, és akkor pláne nem fogod elhagyni. Én pont ezen gondolkodtam vmelyik nap. Lehet hamarabb kellet volna lépni.
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!