Szerelem, Kapcsolat, Megszokás?

Megszokás

ez az amikor nem mer egyikötök sem a biztosból a bizonytalanba lépni. Ha jönne bármelyikötöknek egy másik tuti kérdés nélkül hagyná ott másikat, de félelem az egyedül léttöl, félem a múlt elhagyásától.

Valakit ez a félelem egy életre együtt tart,

szia!

én is így voltam vele, 2év és 3 hónap után úgy döntöttem, kilépek a kapcsolatból, mert nincs értelme. Nálunk már tényleg megszokás szintjén ment. Nem azért aludt fent, mert szerettem volna, hanem megszoktuk, hogy hetente 4x együtt alszunk. Én úgy érzem, jól tettem, hogy elhagytam. Neked nem mondom, hogy hagy el, de megszokásból ne maradjatok együtt!

első komoly kapcsolatotok?vele vesztetted el a szüzességed?

akor lehet ez miatt nem megy a szakítás!!!

beszéljétek meg,de nem a mai napon szakítsatok:-(

Az a tény, hogy mellette nem lehetsz önmagad, és a bizalomhiány külön-külön is ok a szakításra szerintem, együtt meg pláne.

Sok minden tarthat össze egy párt ilyen helyzetben. Megszokás, félelem az ismeretlentől, az egyedülléttől...

Szerintem ezek miatt nem éri meg bárkivel is együtt maradni. Egy csomó szerelem elmehet így az ember mellett.

Azt javaslom, lépj!

Ha mar rajottel, hogy ez nem szerelem, csak megszokas, akkor azzal teszed a legjobbat, ha elmondod ezt a parodnak is es lepsz.

En 18 evesen ismertem meg az exemet, eszem agaban sem volt komoly kapcsolatot keresni, csak randizgattam. Neha ezzel, neha azzal. O viszont a harmadik randi utan elsirta nekem magat felnott ferfi reszere, hogy nagyon kedvel engem es dontsem el, hogy vele maradok, de akkor az maradjon is ugy, vagy lepjek le most. Mivel kedveltem es meg naiv csitri voltam, igy engedtem ennek az erzelmi zsarolasnak es belementem a kapcsolatba. Egesz jol megvoltunk tulajdonkeppen, fel ev mulva osszekoltoztunk, nyaralni jartunk, autot, masik hazat vettunk, foztem, mostam, takaritottam, eleraktam mindent, csereben neha elmentunk moziba es kaptam egy kutyat. Kozben fosulira jartam es mellette munkat vallaltam. KOmolyan mondom, annyira utemezetten ment minden, hogy nagyon melyen megszerettem, pedig langolo szerelem soha sem volt. Csak eppen ket ev utan is azon gondolkodtam, hogy jo lesz-e ez igy, nem voltam abban biztos, hogy le tudom elni igy az eletem. Aztan meg mar rajottem, hogy nekem ez igy keves. Harom eve voltunk egyutt, amikor kulon koltoztem, ismet felvettem a barataimmal a kapcsolatot, szorakozni jartam nelkule, mert o nem szeretett, dugiban cigiztem, mert o nem engedte meg. Mintha az apam lett volna, ugy viselkedtem elotte. Heti ot napban eltuk mind a ketten az eletemet, kettot meg egyutt toltottunk nyugdijasok modjara. Naponta egy orat telefonon beszelgettunk a semmirol, mert mondanivalonk mar nem volt egymasnak. Mellette meg mar ugy ismerkedtem, mintha szingli lennek, mert o maximum a foztomet dicserte meg, de meg egymas kezet sem fogtuk meg, nem hogy szexualis eletunk legyen. Nagyon pocsek dolog volt, mar az is irritalt bennunket, ha a masik megszolalt. Ennek ellenere ket evig huztuk es azon kivul, hogy ismerkedtem semmibe nem mentem bele. Az otodik ev vegere mar annyit valtoztunk es annyira nem voltunk kivancsi a masikra, hogy nem is ismertuk egymast, az a munkatarsam is tobbet tudott rolam, akivel egy heten csak egyszer ebedeltem egyutt.

Most mar tudom, hogy ettol nagyobb hulyeseget nem is csinalhattam volna.

Aztan megismerkedtem egy olyan pasival, akirol tudtam jol, hogy nem az igazi, de meg igyis szazszor jobban osszeillunk, mint azzal a ferfival, aki elvileg a parom. Ugyhogy villamgyorsan megprobaltam megbeszelni ezt vele es szakitani, de o nem ismerte el, hogy nem illunk ossze. Azt mondta, hogy ot ez nem zavarja, neki igy kenyelmes, meg kaphatok fel evet, hogy kieljem magam, aztan veszunk egy nagyobb hazat, ott hagyom a melot, addigra mar ugyis lediplomazok es elkezdunk gyerekeket gyartani, majd osszehozzuk oket valahogy. Soha tobbe ne dolgozzak, o nem szeretne, legyek otthon a gyerekekkel, fozzek, mossak, ha mindennel vegeztem, akkor meg azt csinalok, amit akarok.

Fasza. Es ezt komolyan is gondolta. Akkor voltam 23 eves es olyan gyorsan felhuztam a nyulcipot, amilyen gyorsan csak lehetett. Meg sirt is, konyorgott, mar majdnem megint bedoltem ennek, de vegul kileptem. Fel ora mulva allt ossze a kep, hogy vegre az enyem az eletem es olyan eselyekkel indulok a boldogsagert, mint masok, nem kell tobbe megjatszanom magam, nem kell megfelelnem, es elhetek. Hihetetlen boldog voltam. Jelentem, hogy a masik pasival sem lett semmi, tudtam, hogy nem illunk ossze, igy nem mentem bele a dologba, nem miatta tortent a szakitas, o csak felnyitotta a szememet. Egy honap mulva talalkoztam egy sraccal, akirol viszont egy het utan ereztem, hogy tokeletes. Hihetetlenul osszeillunk, azota mar osszehazasodtunk, gyerek is van, az osszhang egyre nagyobb, meg a szerelem is. Az exem nem nem beszel velem, amiota ferjhez mentem. Uj noje van, azt mondjak, hogy ugy elnek, ahogy korabban velem elt. En meg ha visszagondolok erre az egeszre, akkor fogom a fejem, hogy lehettem olyan h.lye p.csa, hogy ot evig huztam a nagy semmit, amikor mar joval korabban tudtam, hogy nem lesz a dolognak jo vege.

Ki tudja, lehet, hogy ha nem szakitok meg akkor sem, akkor soha nem ismertem volna meg a jelenlegi ferjem, vagy nem engedtem volna magamhoz kozel a romokban hevero latszatkapcsolatom miatt.

Tudom, a ti helyzetetek nem ennyire szornyu, mint az enyem volt. De meg lehet, ha nem lepsz idoben...