Mit kellene tennem?

Sziasztok! ( előre Elnézést kérek a hosszú monológért, de kérlek olvassátok végig és ssegítsetek! )

17 (és fél) éves lány vagyok és ez a helyzet amit az alábbiakban le fogok írni már több mint 2 éve jelen van az életemben és egyre csak rosszabbodik.

Problémáim vannak a szüleimmel, a köztünk lévő kommunikáció hiányával és azzal hogy a fontossági sorrend listájának legvégén kullogok (megjegyezném egyedüli gyerek vagyok) ismertetnék néhány (szerintem) alapvető problémát:

● azt mondják sose vagyok itthon és nem élek családi életet

engem hibáztatnak... miközben nap mint nap megtörténik az, hogy mikor haza érnek kiülök velük beszélgetni csak sajnos ez annyival lerendeződik hogy megkérdezem mi a helyzet, milyen napjuk volt és azt válaszolják hogy semmi. Ők nem érdeklődnek felőlem.. vagy ha mesélem magamtól akkor "nem érdekel", én beszélgetnék, én érdeklődnék de ha nem látom azt hogy ez bárkit is érdekelne akkor nem erőltetem. És tudomásom szerint ők is oda tudnak hozzám jönni beszélgetni (de nem teszik... vagy ha mégis akkor veszekedés a vége)

● nem támogatnak semmiben

ha a továbbtanulásról van szó, ha teszem fel arról hogy szeretnék egy kutyát mindig van ellen érv, mindig az a vége hogy én vagyok a hülye.

● állandó jelleggel "gúnyolják" testi adottsagaimat

azt mondják gizda, kehes, nagyon vékony vagyok pedig nem csak rendszeresen edzek, lekicsinyítő, gúnyos dolgokat mondanak rólam másoknak, mások előtt

● azt mondják én hazudozok mindenről (nem is beszélünk és jjavarészt tényleg nem is voltam itthon amikor ez történt) és közben az én anyám hazudozik nekem

kb 2 hónappal ezelőtt írtak fel nekem egy gyógyszert, kértem anyát váltsa ki.."megbeszélte apával majd ki lesz váltva" , egy hónap múlva ugyanez "majd.." én abban a tudatban voltam hogy hát jó akkor majd.. és mint végül kiderült apa nem is tudott semmiről..

● elzárnak előlem dolgokat, sajnálják tőlem

(3 éve dohányzom, nem tetszik nekik de inkább ezt mint mást) anya elzárja előlem a cigit és ha a napi 5 szálas "adagomat" elfogyasztom és kérek rettentő nehezére esik adni (pedig van...)

● pofavágás, undorodo, nem törődöm arckifejezés

anya... mint a véres rongyra ha bármit kérdezni merek vagy valamit nem uúgy gondolok ahogyan ő... semmi sem érdekli velem kapcsolatban... ilyenkor már teljesen úgy érzem magam mint akiről lemondtak

● NEM!

szeretnék valamit, gondolkodás nélkül azt mondja hogy nem és nem tudja megmagyarázni miért nem. (Ez ki tud borítani..)

Az elméletem alapján elcseréltek a kórházban és sokszor így is érzem magam itthon. Siralmasnak tartom már ezt az egészet, egyszerűen nem lehet velük beszélni, nem tudunk semmit megoldani és szerintem ez nagyon nagy baj. Ez nem otthon ez nem család ahol a gyerektől sajnálják a dolgokat, ahol félünk egymástól..stb..

Szeretnék lépéseket tenni ez ügy érdekében.. mégpedig azt hogy elköltözöm a páromhoz és családjához de tartok attól hogy a szüleim bejelentik a gyámhatóságnak és csak baj lenne belőle.. ezt nem szeretném viszont velük sem bbírom már egy fedél alatt... folyamatos lelki megpróbáltatások alatt állok, elviselni hogy a saját anyám úgy néz rrám ahogy, mintha nem is az oő vére lennék (és ezt a párom is észre vette már rrégen) elviselni hogy nem ttámogatnak, és minden ilyet... szeretnék végre kitörni ebből az egész helyzetből... kérlek titeket segítsetek! Lehet hogy csak én látom rosszul a dolgokat?