Együtt tudnál élni egy ilyen férfival?

Hát elég nagy fába vágtad a fejszédet. Hány éves egyébként?

Egyébként hogyan gondolod, hogy együtt tudnál vele élni, ha nem akar elköltözni otthonról?

A pesszimizmusán te sajnos addig nem tudsz segíteni, ameddig ő nem akar ezen változtatni. Egyébként ha már ekkora mértéket öltöt ez az elszigetelődés, akkor szerintem te egyedül kevés leszel, hogy lebontsd a falat. Valamilyen szakember sem ártana. Kérdés, hogy feltennéd-e arra az életed jelentős részét, hogy az ő életét normális mederbe tereld, és hosszú távon is el tudnád-e viselni a problémáit, amiken nem nagyon változtat?

10-es vagyok.

Azért kérdeztem, mert volt "szerencsém" sajnos olyat is megtapasztalni, mikor az otthoni rossz helyzetből jött egy ex barátom, aki nagyon pesszimista volt, és ehhez hozzájárult egy olyan viselkedés is, hogy ő a szegény áldozat, és mindenki más a hibás azért, amilyen helyzetben ő van. Az ő pesszimizmusa rám nagyon rosszul hatott, bármi irány felmerült a kiútra, mindig meg volt az indok, hogy ez most miért nem megy. Neki nem volt elég az én segítségem, szeretetem és ebbe én is belefáradtam. 5 év után szakítottam vele, és ő azóta is otthon lakik, panaszkodik, nem jutott egyről a kettőre, míg mi a következő barátommal ugyanennyi idő alatt eljegyeztük egymást, összeházasodtunk, házat építettünk.

Szóval ezért mondtam, hogy nagyon nem mindegy a delikvens hozzáállása - úgymond hagyja-e, hogy valaki kiutat mutasson, kész-e változni, változtatni valamilyen szinten, mert ha nem, akkor csak toporogni fogtok és Te is tönkremész bele, ha meg igen, akkor meg fel tudjátok forgatni az egész világot (jó értelemben) és akkor meg kit érdekel, hogy kicsit tüskés? Az a lényeg, hogy Téged szeressen :)

Oh. Most olvasom, hogy örök pesszimista. na az viszont nekem nem kell. Én sem vagyok egy örökké viháncolós kanca, néha (mint most is sajnos) lesüllyedek, de általában jól vagyok, teszem a dolgom, élem az életem:)

a bátyám viszont piszkosul durván pesszimista, el lett kényeztetve, otthon élt 27 éves koráig, nekem 18 évesen el kellett jönnöm. Ő nem tanult meg küzdeni, én igen, így most mindenkitől várja, hogy segítsen, a párom szerzett neki melót, kecót, utálta, sokat panaszkodott, sőt, ha jött, mindig hozta a negatív felhőjét, már az ajtóban ment a qrvaistenezés meg a hiszti. nagy nehezen lelépett, éppen amikor a főnökének szüksége lett volna rá, de ő eljött, magára uszítva a családot. azt hittem, lenyugszik, de most meg az volt a baja, hogy milyen bunkó volt vele az eladó, mert csak halványan mosolygott, milyen ronda pasit látott szép nővel, biztos qrva a csaj, mint minden nő (szerinte). ezt halgattam órák hosszat, hiába szóltam neki többször is. Legutóbb a semmin kezdett el hisztizni, egy árva szó nélkül kapta magát és elhúzott...semmiféle szóváltás nem volt lőtte.

azóta, talán szemét vagyok, de nem beszélek vele, ha kell valami jöhet, de én nem hívom (nem is jön). Egy idő után lelkilegh teljesen tönkre tesz az ilyen ember, az állandó sírás, negatív aura....