Nálatok hogy zajlott a szülőktől való elköltözés?

14 éves koromban mentem bentlakásos iskolába 4 évre. Szerintem anyámat jobban megviselte, mint engem.

Utána nagyobb váltás volt, hogy egyetemre a szülővárosomba mentem vissza és visszaköltöztem a szüleimhez.

Aztán végül összeszedtem annyit, hogy tudtam egy önálló lakást venni 31 koromban, azóta is önállóan élek, most már a feleségemmel.

Egy honappal a 20. Szuletesnapom elott koltoztem el a baratomhoz. Volt otthon anyam, meg nagyanyam reszerol nyafogas, foleg, hogy gyorsan jott az otlet, de maximalisan megertettek a dolgot. Apam meg orult is hogy elmentunk.

Tul sok mindent elvinni nem kellett, 3x fordultunk az autoval, 1 het mulva mar nem laktam otthon. Szekrenyek, tv stb maradt, mert a paromnak is volt. A konyhabol vittem a komolyabb eszkozeimet, amikre magamnak gyujtottem ossze. Es ezen kivul ugye a ruhaimat, meg a fontosabb eszkozeimet.

Es az elso perctol imadtam veluk lakni! noha, volt a nyakamon egy haztartas meg egy 4 eves kislany plusz az apja egybol, de en tenyleg elveztem szinte minden egyes percet!

Kb fel ev utan mar igazi haziasszonynak, anyukanak ereztem magam :)

Ennek pont most 10 eve, azota van 2 kozos lanyunk is, szoval nem donthettem olyan rosszul :)

18 évesen télakoltam otthonról. Egyik percről a másikra, annyi ruhával, ami éppen rajtam volt, csak az irataimat vettem magamhoz. Költöztető céget tehát nem kellett igénybe vennem. :-))

Eleinte barátoknál, később idősödő hölgyeknél laktam, amíg összeszedtem annyit, hogy albérletben is megéljek. Ez nem volt olyan egyszerű, hiszen semmi holmim sem volt, az első napokban uganabban a ruhában voltam egyfolytában.

Hát én sose laktam a szüleimnél, tulajdonképpen kifejezetten otthonom sincs még, de mondjuk úgy, ahol viszonylag a legtöbb időt töltöttem, onnan talán mostanság sikerül lelépni. Nagyon sokáig húzódik a dolog, időbe telnek ám a dolgok. Nem szólok én senkinek semmit, csak öcsém fog hiányozni. Kocsival viszünk le, amit tudunk. Új város, új lakás, új élet. Barátommal ketten. Alig várom.

18/L