Te mit tennél ha a férjedet/párodat félreérthetetlen helyzetben látnád meg, azonnal odarohannál cirkuszolni, vagy megvárnád míg hazaér?

Megvárnám. Lenyomnék egy teljes színjátékot.

Főznék neki vacsorát, kedvesen várnám két puszival.

Amikor mosolyra fakad a szája, minden előzmény nélkül rákérdezek: " Megcsaltál ma x-el y órakor z helyen? "

Aztán megvárnám a választ. Nem hisztiznék. A szemébe néznék úgy, hogy örökké bánja, csendben elhagynám. Nem szólnék hozzá nagyon sokáig, míg magamban eldöntöm, vele maradok-e. Ha eldöntöttem, megbeszélem vele - akkor belefér a cirkuszolás is. Így nem felejti el.

Nem tudom, sajnos eleg impulziv vagyok, gyakran hamarabb cselekszem/pofazok, mielott rendesen vegiggondolnam.

A latnam a nejem egy idegen ferfival csokolozni, tuti odamennek. Aztan ha a csavo nagyon hepciaskodna lehet levernek neki egyet, de utana biztos megbannam, az eroszak rossz, ertem? :)

Én odamennék, bemutatkoznék, megdicsérném a férjem, hogy milyen jó kis bevállalós csajt választott a hétvégi hardcore BDSM, videózással egybekötött hancúrozáshoz....majd megkérdezném a csajt, hogy a rózsaszín vagy a kék análvibrátort szeretné-e.

Ezalatt mindvégig édesdeden mosolyognék a párocskára.

Hazafelé menet felhívnám a lakatost, hogy jöjjön azonnal zárat cserélni, majd, amíg szerel pakolnék egy váltás ruhát a férjemnek egy szemeteszsákba és mellédobnám a szemetet is.

másnap beadnám a válópert

Semmiképp nem vágnám le a hisztit, főleg a nő előtt.

Első kérdezőnek a válaszával majdnem egyetértek, annyi lenne más, hogy én elcsábítani próbálnám, (a végén persze nem csinálnánk semmit) csak nagyon megnézném az arcát, hogy elutasít-e vagy tényleg akkora egy tapló, hogy azután, hogy megcsal egy másik nővel, képes lenne-e velem... (értitek a célzást). Aztán számon kérném.

Csaltak már meg (régen), azóta tudom, hogy képtelen vagyok ilyesmit megbocsátani. Közös gyerekem nem lesz már senkivel, így senki ártatlan nem sérül, ha a következőt teszem: odalépek, udvariasan elkérem a kulcsát, majd hazaérve összepakolom a cuccait, és kiteszem az ajtó elé, egy cetlivel: "Ne hívj, ne keress, fölösleges."

A duma ugyanis nem érdekel.

én nem mennék oda. részemről nem lenne már miről beszélni... hazasietnék, összepakolnék, kitenném a cuccait az ajtó elé, ajtót bereteszelném, aztán annyi.

de irigylem aki képes lenne ilyen helyzetben higgadtan odamenni :)

Én igyekszem mindig minden helyzetben méltóságteljesen viselkedni, a problémák elől pedig nem szokásom megfutamodni.

A játszámázást én kerülném, odamennék, fagyos mosollyal bemutatkoznék a hölgynek mint a kedves párom exnője, majd az lenne az utolsó alkalom, hogy láttuk egymást... legalábbis az ajtó előtt már csak a bőrönddel találkozna.